Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 10. (Budapest, 1983)
Katona Zsuzsa: Személyiség és szerep a modern drámaban /Pirandello, Gombrowicz és Genet egy-egy drámája alapján/
pek lehetnek autonómok s nem személyiségként /sémák/. A Szinészek azonban sem nem autonómok* sem nem személyiségek. A komplex, személyiség tehát semmilyen formában nincs jelen a drámában, csak szerep-figurákat látunk autonóm, illetve nem autonóm módon megjelenítve. Pirandello számára az emberi személyiség megfoghatatlan kategória. A valóság megismerése kérdésessé válik, ha az ember az életét ugy éli le, hogy minden pillanatban más és más szereppel azonosul, de sohasem saját magával . Ha tehát állandóan változik és ugyanakkor egyéniségét elrejti s fokozatosan el is veszti, mi a garancia arra, hogy az ember valaha is megismerhesse az igazi valóságot? Ha minden percben más az ember, az igazság is változó. Nincs tehát abszolút igazság, az élet kusza szövevényében nem lehet a szerepek, a látszatok mögé hatolni, nem lehet megismerni a valóságot. Mindezt a dráma filozofikus sikján narrátorként, az iró filozófiai "szócsöveként" is fellépő Apától tudjuk meg, aki teoretikusan, s igy meglehetősen drámaiatlanul magyarázza meg a drámában jelenlévő kettősséget. Apa; "Az én egész tragédiám ebben van már. Mindegyikünk azt hiszi, hogy az én tudatomban csak egy f én f vanj de ez nem igy van, mert annyi ez az 'én 1 ', ahány formája bennünk a létezésnek lehetségesj kinek az. A legkülönfélébb valaki, s mikor azzal áltatjuk magunkat, hogy mindenkinek mindig ugyanazok vagyunk, a végén ugyanannak hisszük is ma7 gunkat, minden cselekedetünkben. De ez nem igaz!"' Hogy a Szerepek csak képzelt figurák és örökérvényű magatartásformákként jelennek meg a darabban, azt is jelzi, hogy Pirandello számára még a "Szerepek" autonómmá válása is csak illúzió. A szerep teljes felvállalása, ugyanúgy ahogy a személyiségé is, e társadalomban, e világban lehetetlen az ember számára. Nézzük meg immár Gombrowicz Menyegzőj ében hogyan áll az autonóm személyiség és a jellemek problémája. A Gombrovicz-i műben a következőképpen oszlanak meg
