Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 10. (Budapest, 1983)
Katona Zsuzsa: Személyiség és szerep a modern drámaban /Pirandello, Gombrowicz és Genet egy-egy drámája alapján/
!• a jellem 2» a drámaiFterek és időviszonyok 3* a dráma szereplőinek megszólaltatása /és itt a szerzői utasítások jelentősége fontos/ 4» a dikció és akció kapcsolata /a szó összérvényüsége/ 5« ós végül a drámai nyelvezet sokrétűsége hogyan teszi lehetővé, hogy a tematikai kettősség - az egyén és a szerepeket rákényszeritő világ-drámailag is adekvát megfogalmazást nyerjen. Alapvető a hasonlóság a három dráma struktúrája között abból a szemponból is, hogy mindhárom mü a szerepjátszás és a személyiség szereppé válásának kérdését valamilyen szertartásba ágyazza. Pirandellónál ez a szinház /mint eredetét tekintve mágikus szertartás/, Gombrowicznál a keresztény vallás és a mágia bizonyos elemei, Genet-nél pedig e kettőt összeötvöző valamiféle pogány ritus. Mindhárom dráma tehát olyan szertartás-modellt állit elénk, amely által megidézheti és átélhetővé teheti képzelt szerepeit. E szertartásokban közös, hogy lehetővé teszi a drámán belül egy másik - képzeletbeli val óságszint megjelenítését, ahol a tudatalatti, vagy vágyott valóság egy sajátos mitológiába ágyazva megvalósulhat /ha csak látszólag is./ Ugyanekkor a mágikus-misztikus keret lehetőséget ad valamiféle abszolút érték megteremtésére is. Pirandello az örök állandóság, abszolútum keresésére a művészetet /a szinház művészetét/ választja, Gombrowicz és Genet a vallást, illetve a mágiát mint emberi tudatformát. Mindháromnál közös, hogy hőseik az abszolút, a megközelíthetetlen, az örökkévalóság lehetőségeit keresik a széttöredezett világban. Önmaguk abszolutumát - azaz személyiségüket. De ne vágjunk a dolgok elébe. /A szertartás-problémát külön is szemügyre venném később./ A Hat szereplő szerzőt keres , a Menyegző és A balkon nem túlzok ha azt állitom, tudatdrámák, s mint ilyenek alapvetően intellektuálisak. Pirandellónál még vannak utalások