Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 10. (Budapest, 1983)

Kiss Eszter: Kommunikáció a drámában /Samuel Beckett drámáinak kommunikáció-elméleti megközelítése

ha drámai szituációt teremt magából* Más ezóval: a megnevezhetetlen feltételezi saját ellenpólusát, hogy megnevezhető legyen. S ebből drámai szituáció jön létre, mely tartalmazza kibomlásának lehetőségét. Az ellenpólus megjelenésének viszont előfeltétele, hogy a teljes kifejezhetetlenség, a drámai szituáció totális megszűnése legyen a szituáció kiindulópontja. Az abszurd tartalom abszurd megformálódást kivan. Igy a drámák azzal, hogy megnevezik az ember hiányát, a "létezők összességében", valójában e hiány ellen tiltakoznak, A lázadás, a tiltakozás pedig már értéket tételez - ha másra nem is -, a lázadó ember értékére figyelmeztet e világban* És ez valóban a "negativitás tagadása", az az Adrono által emiitett "ellenfogalom", mely szembeszegezhető a "regresszió törvényeivel".