Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 10. (Budapest, 1983)

Kiss Eszter: Kommunikáció a drámában /Samuel Beckett drámáinak kommunikáció-elméleti megközelítése

ha drámai szituációt teremt magából* Más ezóval: a megne­vezhetetlen feltételezi saját ellenpólusát, hogy megnevez­hető legyen. S ebből drámai szituáció jön létre, mely tar­talmazza kibomlásának lehetőségét. Az ellenpólus megjelené­sének viszont előfeltétele, hogy a teljes kifejezhetetlen­ség, a drámai szituáció totális megszűnése legyen a szituá­ció kiindulópontja. Az abszurd tartalom abszurd megformáló­dást kivan. Igy a drámák azzal, hogy megnevezik az ember hiányát, a "létezők összességében", valójában e hiány ellen tiltakoz­nak, A lázadás, a tiltakozás pedig már értéket tételez - ha másra nem is -, a lázadó ember értékére figyelmeztet e vi­lágban* És ez valóban a "negativitás tagadása", az az Adrono által emiitett "ellenfogalom", mely szembeszegezhe­tő a "regresszió törvényeivel".

Next

/
Oldalképek
Tartalom