Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 10. (Budapest, 1983)

Kiss Eszter: Kommunikáció a drámában /Samuel Beckett drámáinak kommunikáció-elméleti megközelítése

jön? Ess miben áll, mit fejez ki a szereplők God ot-hoz való viszonya? E kérdések talán triviálisnak tűnnek, hiezen csupán a kérdések adódnak a mű struktúrájából, a feleletek nem. Viszont e kérdések olyan kérdések, melyekre nem kaphatunk választ, de amelyeket nem hagyhatunk válasz nélkül. Létezik-e Godot? A szövegből egyértelműen kiderül, hogy sem Estragon, sem Vladimir sem a Piu nem ismeri. Estragons "Godot-nak hivják? Vladimir: Azt hiszem. ... Vladimir: Godot ur mivel foglalkozik? ... Godot urnák ugye szakálla van? Piu : Nem, uram. Vladimirs Szőke vagy.../habozik/ vagy fekete? Piu s /habozik/ Azt hiszem, fehér, uram./Csend/ Vladimir: Irgalmazz, Istenem!" Godot annyiban létezik, hogy léteznie kell

. Godot minden, Ő az, akihez viszonyítani lehet, akivel foglalkozva siettetni lehet, ki lehet tölteni az időt. Ő. a szereplők minden megnyilvánulásának végső oka, célja és értelme

. Az élet értelme a várakozás, az idő kitöltése a halálig. Ez csak egy biztos ponthoz viszonyítva lehetséges. Ez a biztos pont, a rendező elv s Godot. Vladimirs "A világ zűrzavarában egyetlen tény világos s várjuk, hogy megérkezzék Godot." Godot azonban nem az egyetlen viszonyítási pont, csupán egy a sok közül. Az idézet folytatása ugyanis: "... vagy hogy leszálljon az éjszaka." A drámában minden Godot: az éjszaka, a napszakok váltakozása, a szereplők egymás számára /Estragon visszatérései/. Pozzo órája, a fa kivirágzása. Mindezek a dráma központi problémájára, az időtlenségre utalnak: kitölteni az időt, "elhitetni, hogy élünk". A kommunikáció is ezt a célt szolgálja. Ha már a valósághoz viszonyulni nem lehet, egy külső viszonyítási pontra vo-