Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 10. (Budapest, 1983)

Kiss Eszter: Kommunikáció a drámában /Samuel Beckett drámáinak kommunikáció-elméleti megközelítése

nikáció megnyilatkozásai, azaz a velük való közlés, manipulálás elfedi a tényleges kaposolattalanságot, azzal, hogy a szereplők egy bizonyos tárgyhoz valő viszonyuk által kerülnek kapcsolatba egymással. Estragons "odamegy, lehajol és közelebbről megvizsgálja a cipőt. Estragon* Nem az én cipőm. Vladimiri Nem a tiéd?! Estragont Az én cipőm fekete volt, ez sárga. Vladimírt Biztoa vagy benne, hogy fekete volt? Estragont Nem is fekete, hanem szürke. Vladimir; És ez meg sárga? Hadd lám. Estragont /felemeli az egyik cipőt/ Tulajdonképpen zöldes. Vladimírt /közelebb megy/ Hadd lám! /Estragon a kezébe adja a cipőt. Vladimir megnézi, haragosan eldobja/ A teremtését! stb." A tárgyaknak még egy érdekes szerepük vant nemcsak a darab belső, a szereplők egymás közti kommunikációjának hordozói, hanem az olvasóval való kommunikációt is direkt módon szolgálják. /Az ostor, a póráz általános szimbólumok egyértelmű tartalmakat közölnek a nézővel, olvasóval./ "Lucky a földre teszi a bőröndöt, előrejön, átadja a köpenyt, visszamegy, felveszi a bőröndöt... Pozzo elébe tartja az ostort, Lucky előrejön, s minthogy mindkét keze foglalt, lehajol, az ostort a szájába veszi..." Nagy szerepük van pl. a következő tárgyaknak: cipő, kalap, óra, szemüveg, parfümszórót pipa, répa, retek, ostor, kosár, köpeny, szék, gomb, fa. Ezek funkciója az, hogy a látszatcselekedeteket lokalizálják, hogy e cselekedetekből kifogyva beszélni lehessen róluk. Estragont "A cipőről már épp eleget beszéltünk."