Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 10. (Budapest, 1983)

Kiss Eszter: Kommunikáció a drámában /Samuel Beckett drámáinak kommunikáció-elméleti megközelítése

bizonyltja: Fozzos "Ke ócsároljuk korunkat, hiszen nem rosz szabb a régi koroknál* /csend/ Természetesen ne is dicsérjük* /csend/ Ne beszéljünk egyáltalán ró la.

M Korunkat csak a haUgatás"fejezheti ki". Ezért elvisel hetetlen a hallgatás* Ezért, és csakis ezért "beszélnek" Beckett hősei* A dráma tehát, mint a cselekvés, mint a dialógusok művészete, nem fejezheti ki cselekvésképtelen és közölhetetlen, tehát kommunikálna ta tla n korunkat* Ha a hall gatás a világról szóló beszéd, akkor a beszéd a világról való hallgatás* A dráma abszurditása éppen abban rejlik, hogy önmaga érvényességét kérdőjelezi meg létével* Ezeket a megállapításokat szem előtt tartva végezzük el a további elemzést. A vizsgálati aspektusok a következők - A cselekvés mint kommunikáció - Kommunikáció a tárgyak révén - Verbális kommunikáció " A szereplők egymáshoz való viszonya, mint kommuni káció - Ha megjön Godot*.* A cselekvés mint kommunikáció A darab olvasásakor rögtön szembetűnik, hogy a szerzői utasítások mennyire fontosak, milyen nagy részt foglalnak el a drámában* Ezek fizikai cselekvéseket irnak le* Azonban ezek a cselekvések, tevékenységek nincsenek kapcsolatban a külső világgal, nem a valóságra reflektálnak, nem azzal kommunikálnak* A hősök a valóságtól elzárt kommunikációjuk "terét" teremtik meg velük* A cselekvés itt átveszi az elsődleges kommunikáció szerepét: a világról való meg- feledkezés alternativa! közül a szereplők elsőként a cselekvést választják* /Amikor cselekvésről beszélünk, különböző mozgásokat, gesztusokat, mimikát; látszólag célirányos megszerkesztett tevékenységeorozatot értünk rajta, valósa-