Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 10. (Budapest, 1983)

Függelék. Színház- és drámatörténeti dokumentumok - Fried István: Adatok Kazinczy Ferenc színházi törekvéseihez

tás okra, lelkesen - mintegy az enumeráció stilisztikai fordulatával élve -, majdnem a teljességre törekedve, idézi föl Kazinczy: ki mindenki tolmácsolta a francia /Racine, Corneille, Voltaire/ "klasszikusok" müveit, maga Goethe, Lassing, Götter és Shakespeare további tolmácsolását Ígéri* Tény az, hogy feltehetőleg Kazinczy sem von/hat/ta ki magát az általános lelkesültség hatása alól, de a teljes lélekkel jozefinus Prónay Lászlóval való levélváltása, a Hamlet-előszó ajánlása körül kiosztott "szereposztás" azt sugallja, hogy a Kazinczynál egyébként szokatlan terminológia inkább engedmény a hirtelen felszínre törő konzervatív nemesi áramlatnak, mint valóban átérzett hit a nemzet sorsában történt "kedvező"/?/ fordulatban* Mindenesetre a Hamletelőszó nem teljesen egyértelmű megfogalmazása további találgatásokra ad alkalmat* Az egyik kérdés igy tehető fel: az előszó és a fordítás eszmeisége harmonizál-e egymással? A válasz már csak azért sem adható meg teljes egyértelműséggel, mert az előszó hazafiaskodó-magyarkodó kitételeit maga Kazinczy enyhíti a Forgács Miklósok, Teleki Józsefek példájának emlegetésével* Másrészt azért sem, mert igaz ugyan, hogy magyar nyelvű színjátszásért hadakozik Kazinczy, de szó sincs magyar szerzők müveiről, csupán fordításokról, s a felsorolt színmüvek éppen nem vágnak bele abba a türelmetlenségtől sem egészen mentes magatartásba, amelyet az előszó egynéhány passzusa képvisel. De akár meglepőnek is tarthatnék ama zárójelbe tett fordulatot, amely Kazinczy későbbi pályájának ismeretében félelmetes balsejtelemnek bizonyult: "Kitsoda az, a* ki örökös fogságra kárhozt

attván, ha a* fel-szábadító kegyelem-levél el-érkezik, Munkátsnak fog-lyukaiból lassú taendes lépéssel másszon-elő?". A nemzet felszabadulását allegorizálja itt Kazinczy, saját sorsát megálmodva benne. Maga is érezte azonban, hogy ez az előszó nem egészen egyértelmű. További tevékenysége, fordítói munkássága mintegy tagadja az elősző nagyobb részének irányzatát. Vállalja azonban a magyar nyelv terjesztésének