Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 10. (Budapest, 1983)

Nyerges László: Marin Sorescu dramaturgiája

A modern román drámairodalom egyik jelentős vonulatát azok a müvek alkotják, melyekben a drámai normát költői elemek gazdagítják. Adrian Manju, Lucián Blaga, Radu Stanca legsikerültebb darabjai ilyen drámaköltemények. Blaga Manole mester és a Zamolxe c. darabjaiban nemcsak az áldozat motívuma, de a rituálé elemei is ősi népköltészeti hagyományokhoz kötődnek. A Manole mester tragikus alaphelyzetét a drámairó az emberáldozatot követelő kolostor-épités népi legendájából merítve bontotta ki. Radu Stanca a legendák, balladák világából indult ki és őrizte meg a népköltészeti kifejezés egyszerűségét, tisztaságát. Ennek a hagyománynak őrzője és folytatója a román irodalom sajátos tehetségű és sokoldalú alakja, a fiatal iró generációhoz tartozó Marin Sorescu, aki részben jelentős költői munkásságával, részben esszéiróként, tanulmányszerzőként, fordítóként szerzett hazájában és a külvilágban egyaránt elismerést. Tevékenységét az utóbbi évtizedben drámaírással gazdagította. Drámai müveiben, melyekben mint költő és dramaturg egyaránt jelen van, az emberi lét problémáit filozófiai megközelítésből vizsgálja, előadásában az erőteljes gondolatiságot irónikus-komikai jegyek színesítik. Az irói kifejezésnek ezt a sajátosságát különösen a történelmi múltban játszódó drámáiban figyelhetjük meg. A fentiek alapján elfogadhatónak tartjuk azt a kritikai nézetet, mely Sorescu drámai termésén belül a létezés kérdéseit tárgyaló ontológiai drámákat és a nemzeti mult viszontagságos mozzanatait felidéző történelmi drámákat különböztet meg. /Edgar Papu/ Első drámája, a Jónás /1968/, a később Sóhegy szomjú sága cimen teljessé váló trilógia első darabja, az emberi létezés metaforája. A bibliai példázatból vett történet a hatalmas bálna gyomrában játszódik, ahonnan Jónás, a fogságba került ember szabadulni próbál, kísérletei azonban rendre meghiúsulnak, mert hiába hasítja szét a bálna bel-