Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 9. (Budapest, 1982)

Rózsa Judit: A milleneum és a budapesti színházak

hazai drámairodalomban, mert ez az egyetlen olyan társadalmi kérdésekkel foglalkozó szinmü, amely a millennáris kor problémáit dolgozza fel. Szinhely: Bp. Barangh báró palotája, 1896. A szereposztás: Barangh Ubul: Molnár László Borcsa, felesége: Hunyadi Margit Ibolyka: Varsányi Irén Géza: Fenyvesi Emil Barangh Tamás: Szathmári Árpád Nandine: Niko Lina Barangh Jacques: Hegedűs Gyula Miriam: Delli Emma Tallérosy Zebulon: Sziklay Kornél Horkáz: Magyari János Karapunpopulosz: Mátrai Beteg Béla Jean: Kassai Győző Barangh Ubul, az alföldi kiskirály feljön feleségével és gyermekeivel bankár testvéréhez a fővárosba azért, hogy részt vegyen a millennáris ünnepségeken. Barangh Ubul a konzervatív, vidéki gazdálkodó nemes tipikus alakja. Borcsa, a felesége méltó társa a gazdaság irányításában, tenyésztett jércéi elnyerik a kiállítás egyik fődíját. Fiuk, Géza a természetes ősi erő megtestesítője, szintén gazdálkodó, azonban apjánál tanultabb, gyorsabb észjárású. Testvére, Ibolyka vidéki úrilány tele naivsággal, tisztasággal. Ezeknek az aktiv, tettrekész, de kissé földhözragadt embereknek szöges ellentéte a fővárosi Barangh család* A családfőről nem sokat tudunk meg, csak sejthetjük, hogy jó üzlet ember lehet. Részletesebben jellemzett Nandine, a felesége. Buta, parvenü úrinő, aki fiát mindenáron diplomáciai pályára szánja, s ugy képzeli, hogy pénzzel ez a cél könnyen elérhető. A korabeli közönség számára még humorosabbnak tűnhetett, mint a mai nézőnek, a francia vagy angol társasági fordulatok helytelen használata, amelyekkel Jókai jellemzi Nandine asszonyt. Fiuknek, Szigfriednek semmi kedve nincs a diplomáciához, ezzel anyja viszont egy cseppet sem törődik.