Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 9. (Budapest, 1982)

Enyedi Sándor: A kolozsvári kőszínház első korszaka és az erdélyi vándorszínészet /1821-1849/

ra, hanem egyetlen emberre, ki azonban a bizottságnak "némely általános pontokra nézve" felelős volna s erre a célra ajánJLja Egressy Gábort; 2./ létesítsenek bármilyen kezdetleges formában egy szini iskolát /conservatoriumot/. Pergő Celesztin is benyújt egy javaslatot a szinház jobb megszervezése céljából. A középponti bizottság javaslatait Teleki József főkormányzó nyújtotta be 1842. dec. 10-én, s ebben a szinház ügye is helyet kapott: A nemzeti szinházra nézve "ennek véghanyatlástól megmentését annyival szükségesebbnek tartja, hogy ezen nemzeti intézetre már is a magyar és székely nemzet sok költséget tett, mi bizonyára minden haszon nélkül veszne el, ha a szinház czélja megközelitésére és kényelmére kivántató rögtöni segedelem megtagadtatnék." Segélyt javasol: festő, öltöző, ruhatartó és próbaszobák épitése, fűtőberendezések, gépek javítására 19986 forint összegben, ezenkívül évi 3000 ezüst forintot a szinház finanszírozására, stb. Egy szinésziskola megteremtése is szerepelt a költségvetési javaslatban. A tervezett összköltség 89*700 ezüst forintot tett volna ki. Az eseményre kedvezően reagál a sajtó. A következő tudósítást olvashatjuk a Regélő Pesti Divatlapban: "ügy látszik, hogy mégis lesz valami színházunkból. A középponti bizottmány javaslata szerint a szükséges építményekre nem egészen 20 000 forint, a szinészek segedelmezésére 50 000 forint, évenkénti kamatra, a hangászati conservâtorium fölsegélyezésére 20 000 forint tartatik szükségesnek. A választmány, melly a szinház ügyeit intézendi, 5 tagból álland, hol három2 6 nak együttléte érvényes végzéseket hozand..." Mindebből csak az öttagú választmány megválasztása történt meg 1843. január 3-án, a kedvező országgyűlési döntést nem tudták érvényesíteni, mert a király nem hagyta jóvá az országgyűlés határozatait. Pedig a sajtóban továbbra is napirenden tartották a kolozsvári színészet ügyét. Szinnyei József írja a Regélő Pesti Divatlapban; abból az alkalomból, hogy a szinházra csődöt hirdettek: "mi nem azért tartjuk ezt örvendetesnek, mintha valami nagy és színházunk javát előmozdító lépés lenne, hanem azért, hogy a színházi bizottmány éber figyelmet