Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 9. (Budapest, 1982)

Függelék. Színház- és drámatörténeti dokumentumok - Enyedi Sándor: Útban egy teljesebb színházi monográfia felé

tosságra: ma még feltételesen válaszolhatunk az olyan jellegű, de gyakran felmerülő kérdésekre, hogy mikor játszották nálunk először Goethét, Schillert vagy Shakespeare-t, mert legfeljebb csak azt mondhatjuk meg, hogy mikori az első rendelkezésre állé adatunk, ami gyakran nem azonos a mü első magyar megszólaltatásának idejével* Még nehezebb a helyzetünk, ha arra keresünk választ, hogy miként játszották ezeket a szerzőket, mert az előadások részletes leírásával nem rendelkezünk* Jelen összeállításunk készítésekor egyaránt vezetett az a szándék, hogy tovább bővitsük müsorismereteinket, de a müsoradat on túlmenően próbálunk részletekben is többet nyújtani az eddigieknél* Mivel uj, eddig ismeretlen színlap alig került elő, fokozott mértékben fordultunk az un* másodlagos források felé: a korabeli néző előtt tartott kis traktátus /1793» január 31« Aimant

zi előadása után/; vagy egy-egy magánlevél olykor csupán töredék adata adhat jobb bepillantást a szinház rég elsuhant hétköznapjaiba. S mivel a felhasznált források nagyon különfélék, nem alkalmasak arra, hogy következetesen érvényesítsük a műsorrend összeállításánál máskor bevált módszert, amely az Időpont után feltünteti a szerzőt, a színdarab cimét, esetleg fordítóját vagy átdolgozóját, a műfajt, és a dráma terjedelmét. Bízunk benne, hogy a töredékes adatok is gazdagítják a korszak színjátszásáról kialakult képet. Természetesen ahol teljes adatanyaggal rendelkezünk, ott feltüntetjük azokat. Olyan "híradásokat" is felvettünk a gyűjteménybe, amelyek esetleg a színház pillanatnyi válságáról, hanyatlásáról tudósítanak, mert igy lehet árnyaltabb kép arról a színházról, amelynek nemcsak "győzelmi jelentései", "ünnepnapjai" - de gondokkal terhelt hétköznapjai is vannak. A folyamatosság igazolja, hogy ez a szinház mindig rendelkezett annyi tartalék erővel, amennyi szükséges volt a válságok leküzdéséhez. A korszak színjátszásáról alkotott kép hiányos maradna, ha éppen a kezdeti korszakból kihagynók a kolozsváriak mellett mások szinházi próbálkozásait; örvendve gazdagítottuk gyűjtésünket az iskolaszinjátszásra vagy a főúri színjátszásra