Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 9. (Budapest, 1982)

Kelényi István: Mese-dráma és valóság a századfordulón /1896-1918/

126. Nagy Péter: I.m. 23.1. 127. Célzás Brecht un. "Verfremdungseífekt"-jére, az epikus szinház-elméletének fontos teóriájára. Vö. Brecht: Epikus dráma - epikus szinház. Bp. 1962. 33.1. és 44. 1.: "elidegenítés effektus" 128. Nagy Péter: I.m. 48.1. 129. Herczeg *e

r6ncs Balatoni rege. 1902. Itt említjük meg az Éva boszorkány

t, 1912-es ált ört éne Imi müvét, Nagy P. "dekoratív kulisszaközépkor"-t emlit vele kapcsolatban. Kosztolányi, i.m. /416-20.1./: "középkori régiesen romantikus história keretében tündöklő szavakat ós jeleneteket találunk." Véleménylink szerint, egyszerűen motiválatlan a főalak! Vagyis egy-két jelenet kivételével kimódolt a történet és "ábrázolása" is. A regös halála indokolatlan hecc és nem drámai konfliktus-megoldás. A címszereplő hisztérika lelkével sem azonosulni, sem megérteni nem lehet, még tiltakozni sem tudunk kiszámíthatatlan gesztusai ellen; mert maga a figura kitenyésztett,^ mint az egész színpadi' szituáció. Salgó Ernő /írók és darabok c. müvében/ megjegyzi /141. 1./, hogy a szerző ebben kevésbé igényesen mesél, mint a Balatoni regében, tündérjátékában. Itt "a csattanó túlságosan hangosan sikerül", 130. Nagy Péter: I.m. /a./b./: uo. 57.1. U31. Vö, Horváth Zoltán: Magyar századforduló, /1896-1914/. Bp. 1974. 573.1. időrendi táblázat jegyzéke Ugyancsak: Pethő S. : Világostól Trianonig. Bp. I925.I.m. 118.1.: "obstrukció" és "magyar vezényszó" említése stb. Valamint Ballá A. szerk.: A magyar országgyűlés története 1867-1927. Bp. é.n. 245/246.1. Idézi: Nagy Péter is, i.m. 60.1. 51. jegyzete I32. Kozocsa S. i. cikkében /A magy.uj-romantikus dr./ Magyar világ I929.I./II-I2. az ujromantikában is látja az újítást, "hangjának szinességénél fogva" szinszerüség tekintetében meg éppen nagy haladást jelentett". Kocsis Rózsa: Igen és nem c. kötetében pedig "a magyar avantgárd színjáték történetét" a szimbolista drámától inditja.