Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 9. (Budapest, 1982)

Kelényi István: Mese-dráma és valóság a századfordulón /1896-1918/

mutatása kívül esik feladatunkon és korszakunkon. S megemlítjük még, mint jellemző motívumot: a drámában a haldokló lovag lázálmában megjelenik Hamlet és Faust látomása is. A Hamlet pozitúra is kedvelt századfordulós - és Juhásznál szívesen választott - szerep-helyzet.

1

^ Soroljunk fel még néhány Don Quijote asszociációt, pontosabban adaptációt. A zenében is akad számos, pl. Richard Strauss szimfonikus költeménye /1897/; Massnet "lírikus operája" /1910/; és nálunk ifj. Ábrányi Emil apja szövegére szerzett tragikomikus operája 1917-ből. De említhetnénk a közismert irodalmi mesének balettv

áltozatait is: az eredeti Minkusz zenéhez. A. Gorszkij készít uj koreográfiát a moszkvai Bolsoj Tyeatr előadására, 1900-ban. Végül egy újromantikus hagyományhoz, a mesejátékhoz kapcsolható Don Quijote-feldolgozást mindenképpen itt kell megemlítenünk /mely a régi párodisztikus lovaghistóriát ujitott változatban állítja elénk, fonákját mutatva, azaz Don Quijote helyett Sancho Panzát/. Lengyel Menyhért Sancho Panza királysága cimmel a fegyverhordozót állitja reflektorfénybe, valódi drámai helyzeteket, helyzetkomikai szituációkat teremtve. S ugyanakkor szimbolikussá is emelné a figurát, pontosabban a darabot. Már a megírás is jelképes lehet, ismervén a keletkezési körülményeit. S miért ne ismerhetnénk, ha maga a szerző tájékoztat bevezetőjében, hogy a világháború szörnyűségei elől menekült egy napfényes kor kalandjaiba. /1918/ Megjelent az Atheneumnál 1919-ben. Az előszóban /1918/ a szerző bevallja, hogy "ahol csak tehettem, szavaikat is átvettem s a gazdag anyagot szabadon felhasználtam" - ti. az eredeti Cervantes-féle változatot, ahol Sancho Panza "királysága" csak egy röpke epizód. Lengyel Menyhért ebben a mese-v

igjátékában komolyan szól hozzánk, és az ismert régi mese parafrázisában, egy régi korszak derűjét idézve, közvetve a háború ellen beszél. Igy vall erről:"Sancho Panza hü szószólójának éreztem magamat, de lehet, hogy tévedek. A merész vállalkozás jutalmát már megkaptam, midőn még a borzasztó háború tombolása közben néhány hónapig e nekem kedves munkába merülve az örök lakon keresztül próbáltam kifejezni azt, ami foglalkoztatott."

114 Ennyi .elégséges is a szerep-