Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 9. (Budapest, 1982)

Kelényi István: Mese-dráma és valóság a századfordulón /1896-1918/

Holott Gozsdu-Giorgione nyugodtan válaszolhatná Ady szavaival: "általam vagy, mert meg én láttalak".

102 De körülbelül ilyesmit is mond festőtársának, Tiziannak: Giorgione

: A szépet mi teremtjük! A valóság nem szép... Teremts a semmiből! Tizian

: A semmiből - mondod? Giorgione

: Igen, a semmiből. A lelked világosságában keresd a szépet, itt megtalálod. A valóság nem szép. Tizian

: Az egész világ isteni összhang... Giorgione : Én csak magamban érzem. A harmónia a lelkemből árad és ezt hazudom a valóságokba - /értsd: a müvekbe!/ és ebben az Örömben élek napról-napra. Cecilia

: És nem én vagyok az örömöd? Giorgione

: Te is - te is, de az más! Értsd meg,

a lelkemben van minden, ami szép ;... " A drámarészlet minden elemzésnél hivebben mutatja be, hogy önmagáról beszél és korának művészet-szemléletéről a szerző. A Gozsdu darab irodalomtörténeti háttereként megemlithejtük Hofmannstahl szecessziós játékát,a:

.Tizian halálá

t /1892/. Franyó Zoltán csak 1915-ben forditott belőle részletet, de Gozsdu ismerhette, hisz németül jól olvasott. Bizonyság erre levelezésében több is akad. A Hofmannstahllal kapcsolatosak közül emeljünk ki kettőt: 1907-es, tehát az első ismert Anna levelében egy Hofmannstahl által bevezetett mesekötetet küld, valószinüleg valamilyen Ezeregyéj átdolgozást, mert Seherezádé nevét emliti többször is. Érdekes a mesékről való megjegyzése: "valamennyi irás közt a legt art ósabbak" - ifja. Egy későbbi levelében /1910/, a Berliner Tageblatt egyik hirével kapcsolatban reflexiókat küld szerelmének: Reinhardt Oidipuszáról, igy: "Szophoklész fenséges gondolatai és Hofmannstahl német nyelve elvesztek és megmaradt a látványosság. Hát ez is valami - de ez a valami nem művészet."^ Érdekes a Reinhardt rendezésével kapcsolatos megjegyzése is, ám számunkra most fontosabb, hogy olvasott németül, Hof mannst ah tt jól ismerte, s előfordulhat: németül olvasta a Tizian halálá

t, saját müvének megirása előtt. Összehasonlitó elemzésre most nincs mód, s egyébként is felesleges;