Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 9. (Budapest, 1982)

Kelényi István: Mese-dráma és valóság a századfordulón /1896-1918/

művész és polgár ellentéte kapcsán. De fölfedezik a romantika óta a szépség ellentétét, a rutát is, a torzát. Eddig ia találkozhattunk már a szinpad

on művészsors-preszimbólumokkal /Goethe: Tasso

; Hebbel: Michel Angelo

; Oehlenschläger

: Correggio

;/, ezekben azonban nincs meg a századfordulón oly gyakori pszichológizáló-szimbolika. Tasso csak boldogtalan szerelmes, Michelangelo a művészi öntudat mániákusa, Corregio pedig boldog biedermeier mosollyal anyagi gondjaiba pusztuló jelzése a művésznek és nem jelképe. Romantikus indittatásuak Browning monológ-drámái, de mégis szimbolikusak, előzményei a korszakunk művészdrámáinak, és drámai monológoknak, melyek szintén divatba jöttek. Nálunk a századfordulón sokan vágyakoznak a művészetek "medici-kertjébe", s ha másként nem megy: saját kertjükben valósítják meg miniatűr mását. Mint péládul a temesvári Gozsdu Elek, aki szerelme zöldésen-lilán aranyló "Anna"-kertjéből teremti meg a "Varázsló kertjét", olyasfélén,amint Guiácsy képén láthatjuk. Pontosabban "közösen varázsolják át különös szerelmük sajátos, sejtelmes szép környezetévé; komoly-játékosan a kedvenc irójuk, Maeterlinck 'kék madara'-nak lakhelyévé avatják..."

9 Még a jelképes értelmű kilenc rózsafa is helyet kap benne. Ez már maga a tömény művészet kertje /de a müélvező és nem a művész kertje - a példa kedvéért tekintsünk el attól, hogy Gozsdu maga is művész/. Innen már könnyű kilátni, mint egy fenestrán

, maeterlincki csodaablak

on át a reneszánszkori álmok kertjeibe. S kit láthatna ismét Gozsdu, mint egy olyan festőt, akinek lelkével, "álomszerű, titokzatos művészetével"^

7 azonosulva, saját magáról vallhat, lelke titkairól, a művészetről. Ezért ir drámát Giorgioné

ról A félisten cimmel, melyet a temesvári színházban be is mutattak, 1908-ban. Hangsúlyozni kell, hogy Giorgionéről szól a darab, legalábbis ő Gozsdu szószólója, mint reneszánsz művész. Ugyanis az irodalomtörténet elég mostohán ismeri ezt a müvét, kézikönyvek, előszók hivatkoznak rá, de tévesen. Mintha egyikük sem olvasta volna a dró-