Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 9. (Budapest, 1982)
Kelényi István: Mese-dráma és valóság a századfordulón /1896-1918/
azonban évvel korábbról való./ 76 / 0 A magyar színpadi legenda századfordulós változatai közül kétféle irányzatot;különböztethetünk meg. A jellemzőbb "népies" és az a fajta "városi" szint, amelyet egyformán érezhetünk kis- és nagyvárosinak. Nézzünk egy-egy példát, elsőként a városi legendára, melyet Maeterlinck Szent Antal csodája /1903/ cimü müve képvisel. A szerző "szatirikus legendának" nevezi. Maeterlinck kisvárosi környezetbe helyezi legendá ját, ezt a föltámasztási "akciót", s a körülötte Lévő hercehurcát, mely helyenként elég mulatságos és valóban szatirikus ábrázolása az örökösödési izgalmaknak. /Mintha Maupassant-t olvasta volna előtte ez a franciának belga, belgának meg inkább francia izlésü szimbolista, aki itt modern csodát akart Írni, némi társadalomrajzzal szinesitve./ Némi túlzással mondhatjuk, hogy a kapitalizálód ásnak, mohó könyortelenségnek is fölfedezhetjük benne nyomait. Fő szerepet játszik benne Hortensia vénkisasszony halála és különös feltámadása. A csodatévő szentet végül bolondokházába hurcolják, a "halott" ismét öröklétre szenderül, s mindenki újra megnyugszik. Az egyik örökségváró rokon, Gusztáv mondja ki a darab tanulságát /ám aligha lelkiismeretfurdalásként értendő/, hogy: "Mégis csak kissé kegyetlenek voltunk azzal a szegény ördöggel - /ti. a csodatévő Szenttel/, - ...hiszen alapjában véve nem vétett 77 ellenünk semmit sem." Nálunk Molnár *erenc kíséreli meg, hogy a városi , sőt külvárosi legendát föltámassza. Kissé kegyetlen és igazságtalan ő is darabja szegény ördögével, akinek eufemizáló nevet választ: Liliom . A hintáslegény, a vagány alakjában egy csavargó-szentet talál ki, akinek sem a glória, sem az igazi vagányság nem áll jól. Egyetlen jócselekedete is visszájára sikerül, midőn visszaengedik a földre, mert vele is megeshet a "csoda", Ugy teszi jóvá korábbi komiszságát, hogy megüti leánya kezét. A befejezésnek ez a földi szférájában játszódó tanulsága, kissé didaktikus és melodrámai, sokkal igazabb az égi világ. Mert "a másvilág olyan, mint a rendőri hivatal, a toloncház, vagy a javitő intézet" és az "öngyilkos hintáslegénnyel ugy bánnak
