Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 9. (Budapest, 1982)
Kelényi István: Mese-dráma és valóság a századfordulón /1896-1918/
minden elért álom, beteljesült vágy müvét gazdagítja és szegényiti lehetőségeit, s a többi hiányát növeli: az elért célban is ott búvó reménytelenséget, a meg-sosem ismerés kimondhatatlan kínját* Igy látjuk a kékszakálluság szimbolikáját. Fehér *erenc is fölismeri, hogy "nem százszázalékos balázsi ujitás az egzisztenciális parabola szinpad ; előtte pl. Maeterlinck is gyakran ezzel dolgozott." Ám azt már nem hisszük, hogy kettejük lcülönbsóge csak az lenne, hogy "Maeterlinck tudatos szimbolista, Balázs csak pillanatokra és akaratlanul az" - hiszen a népballadai Ajgó Márton, ill. Molnár Anna motívumnak, illetve az irodalmi mese perrault-i változatának jelképpé emelése, a dráma "parabolisztikusságának" tudatossága nyilvánvaló és nem egyedi eset Balázs művészetében. S ezt a szimbólumot tágítja egyetemessé Bartók zenéjej A Szent Szűz véré vel egy'dtt ez "matadráma", 62 / a miként Fehér Ferenc érzi. Valójában nem tragédia, hanem anti-tragédia. Mert Sa metadráma hőse csak Nárcisszusz lehet", 62 / 13 akiben a költői öndicsőülós csodálatát is sejtenünk kell /az öndicsőülés pejorativ értelmezése nélkül/. Miként mesterdráma Az utolsó nap is, Simonetto Baglionénak, Perugia zsarnokának utolsó napját dramatizáló "történelmi tabló". Természetesen mindegyik dráma, csak éppen nem tragédia egyik sem. Egyébként Lukács saját elméletével cáfolható meg Balázs Béla "tragikus költői nagysága", midőn a " románc " esztétikáját tárgyalja, megkísérelve " a nemfrtragikus dráma formájának metafizikáját " megalapozni. 65 "A szenvedélyeknek ez a patologikus megnyilvánulása von határt a tragédia és a » romanc » között." - irja, s ilyen szenvedélyek feszülnek Balázs Béla legtöbb drámájában. Balázs Béla majd minden drámája nem-tragikus dráma, azaz lukácsi értelemben véve románc , ahol "a drámának és a mesének a közeledéséről van szó". Ez akkor is igaz, ha e drámák befejezése nem szükségképpen "jó befejezés", melyet Lukács ezen műfaj kritériumának érez*,Hiszen mindenütt "nem tragédia, hanem vak katasztrófa tanúi voltunk" 62 / 0 - irja Fehér Ferenc - a metadráma valamennyi darabjában. /Az utolsó nap , A kékszakállú , A
