Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 9. (Budapest, 1982)
Kelényi István: Mese-dráma és valóság a századfordulón /1896-1918/
lert, aki Pareivalról ir versciklust /mi a Csoda cimU müvét fogjuk említeni, amelyet Reinhardt rendezett meg/, Eduard Stuckent, aki számos mondát irt a Grálról és végül Ernst Hard tot, aki master linckes hangulatú Tristan jában az ismert mondát "dolgozza át modern, neuraszténiás" - korának kórképévé. Nyilván a németek Wagner-utánzásával magyarázhatnánk ezt a dömpinget. De a franciák ós az angolok középkori álmait mivel magyarázzuk? A század végén hal meg Renan, aki nagy hatású müveiben a kereszténységre forditja a figyelmet és különösen Jézus alakját állitja emberi-isteni dicsfénybe. Neoromantikus sajátsága az is, hogy Shakespeare Vihar jának alakjait szerepelteti drámáiban. "Pro3pero, Ariel és Caliban sorsában példázza a szellem sorsát a társadalomban". 5 ^ De magyarázza a franciák középkor-imádatát ekkortájt az is, hogy náluk is fölfedezik a Tris tan-mondát, amelyet 1900-ban Joseph Bédier dolgoz fel, finoman archaizáló nyelven. Az ófrancia, provençal és középfelnémet variánsok a XII. században keletkeztek, s bár ismerték őket a századfordulót megelőzően is, ekkor váltak népszerűvé, közismertekké. S ott van Aucasin és •Z»7 Nicolete bájos-szép története^ , melyről nehéz eldönteni, hogy széphistória-e vagy az első "oratórium", amely profán témát választ. Valójában chantefable , énekes mese, amiben váltakozik az ének a raeseszoval és rege-szóval. Vagyis monodramatikus előadásban szólaltatta meg a hajdani trubadúr. A régi lovagok modern árnyékai a századforduló költői, akik már csak álomlovagokként álmodják a régi szerelmet és a középkori Mária-antifóniát. A franciáknak ott van a romantikus Victor Hugo is, aki cimhasználatával már fölhivja a figyelmet: a legenda másféle olvasmány is lehet, mint liturgikus, lehet a századoknak is le gendája /Le legendes de Siècle/ . 58 És ott van Balzac,^ aki a Boccaccio-féle pajzán históriákhoz nyul, középkort és realizmust elegyitvén. A legenda felbukkan Flaubert-nél is 40 /Egy jámbor lélek . Irgalmas Szent Julián legendája/ , s bennünk már a groteszknek is helye van. Anatole Prance követi őket 41 a legenda-átértékelésben és mindenféle szentségesen mulatságos történetet talál ki Nyársforgató Jakabjával mesélteti őket . De
