Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 9. (Budapest, 1982)
Kelényi István: Mese-dráma és valóság a századfordulón /1896-1918/
mely talán legszebb "klasazikua álma" költőnknek, miként Kardoa 26 Pál mondja. S caupán azért említjük itt ezt a témát ia f mert /nyilvánvaló, hogy nem tipikua "meae", mint ahogy az emiitett müvek legtöbbje , nem tipikua szinpadi alkotáa sem, mégha egyiket-másikat maga az irója nevezné is "mesejáték"-nak/ ugyanezt a Protesilaos motívumot dolgozza fel a lengyel szimbolikus-szecessziós festőköltő Wyspianski 27 is. Ez utóbbi, tán drámaibb^ szinszerübb, mint Babitsé, de, ha nem is tipikus "me se "-téma, mindenképpen lirai dráma mindkettő, melynek lehetősége már R. Browning 2R monológjaiban és Swinburne-nél is megtalálható. Láttuk tehát, hogy a századforduló me se-ókora, annak ellenére, hogy kevésbé "mesebeli", mint Rákosi, Csiky újromantikus drámáiban, és konkrétabban kötődik történelmi korhoz ós eseményhez - nem szakad el a mesétől, mert mindig vágy-világot és kötött álmokat mutat be. Feltűnő viszont, hogy az ókori drámák "isteni beavatkozásának", tehát a különösen a görög mitológiaimesékben oly természetes "csodának" a demitizálása történik meg, és az irók eljutnak a mitikus ókori vágyódástól annak tagadásáig. /Ez is tendencia, mely a tündérmeséknél a Tündérország elvesztésében nyilvánul meg, itt a mitosz elhagyásában./ Sőt, tegyük hozzá, eljutnak a. mitosz-csufoló burleszk lehetőségéig, Offenbach Szép Heléná ja és Orfeusz a példázza, hogy sikeresen. Nálunk - különösen az operett-ókor persziflázsai gyenge offenbachiádák, s itt elsősorban a librettóra gondolunk, bár az offenbachi frivol-anakronizmus szellemességeit, helyi aktualitásokkal "frissítik fel" - még a zenében is. Egyszóval békaperspektívává változik az Offenbachnál csupán evilágivá mulatságositott ólimposzi magasság. /Majd az operettmesóknél tárgyaljuk Buttykai-Páaztor: A bolygó görög cimü müvét, mely az operesitett Odüsszeia-parafrázis. Odüsszeusz három kalandja ez is, - tehát ettől még lehetne érdekes és jó is./ Persze a franciák polgárpukkasztó mitosz-csufoló fenegyereke, Offenbach azért került csak szóba, mert nálunk is népszerű muzsikájával, müveivel. Azt a szinvonalat, amit ő elért a zenés színpadon, ókort /s közékort/ 2 ^ és mítoszt fricskázó, utolér-
