Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 9. (Budapest, 1982)
Kelényi István: Mese-dráma és valóság a századfordulón /1896-1918/
Ezért több a későbbi korok ókor-elképzelésében a saját kori nosztalgiának az ókori vetülete, mint a hiteles korrajz. A reneszánsz antik-kultura imádatában ós a klasszicizmusban /"Árkádiában éltem én is' 1 / elképzelt ókor istenül meg újra és újra. Az ujromantikában is ott lebeg ez az időtlen ós lokalizálhatatlan görögség-eszmény, szinte mesebeli Görögországgá válik /Rákosi Jenő: Aesopus ; Csiky Gergely: A jóslat/ . A századfordulón újra fölfedezik a görögséget /Nietzsche nyo1 a mán/ , s ez a filozófiai indoklás elégséges ahhoz, hogy komolyan vegyék saját hellenisztikus elvágyódásukat és pontosan körülirják, hová és miért. /Lásd Babits, Juhász, Kosztolányi esetében/. Éppen ezért a ^mesés-görög talajról visszatérnek az ókori görög tragédiákból már jól ismert korokba és helyekre, az Átreidák, a trójai mondakör és más görög félig mitosz, félig történelem világába. Grillparzer még a romantika szellemében dolgozza fel /1831-ben/ Hero és Leander szomorú történetét vagy az argonauták mondáját; Sapphó ja Medeá ja a romantika érzelmi-szabadságharcában válik fontossá és lesznek kissé előképei a Nóráknak és Tóth Flóráknak, egy másik körr öntudatos, érzelmi szabadságra vágyódó nőalakjainak. Bár sok az "előkép"-rokonság - mégis a századforduló szülötte; Hugo von Hofmannstahl ókor-adaptációi, amelyek másképpen látják és láttatják Elektrát, ödipust, Ariadnét; bennük már a szecesszió képzelete és a fölfedezett mélylélektan pszichologizálásainak nyomai látszódnak. Nálunk ezek a müvek hatnak /főként Reinhardt rendezéseivel/. 1 * Az ókori Kelet regényességével és mesós-mitikusságával éled föl /az orientalizmus a romantikában elkezdődik/, de a századforduló ismét hagyja, hogy fantáziáját megtermékenyítse és benépesítse az indiai, kinai, arab motívumokkal; és különösen két nagy opus, az Ezeregyéj és a Biblia van hatással. /Érdekes megfigyelni már Jókai Dekamer ón jában is a század végén a kinai és moreszk stb. motívumokat./ Nem teljesen saját leleménye tehát Balázs Bélának sem az indiai, kinai közeg. Az indiait különösképpen az 1913-ban Nobel dijat kapott Rabindranáth Tagore, sőt, korábbról az 1907. évi Nobel-dijnyertes, az 1893 és 1898ban már magyarul is olvasható Rudyard Kipling terjesztette el
