Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 8. (Budapest, 1981)
DR. RÉTHI SAROLTA: Jászai "Élektra"-alakítása /Rekonstrukció ás hatásvizsgálat/
Igen érdekes az összefoglaló kritika, melyet -p-e jelzéssel szignált a kritikus A Hét cimü folyóirat 1891. jan. 4.-i számában, "Classicus esték a nemzeti színházban" cim alatt. Arról ir, hogy a nemzeti igazgatója szereti a ciklusos előadásokat, de a közönség nem, - két történelmi ciklus régebben már megbukott, most mégis ujabbat akart.Előadták egy három estére terjedő ciklusban: Racine Iphigenie ját , Szophoklész Elektráját , s Goethe-nek Iphigénia Taurisban cimü drámáját. Ez a csoportositás legalábbis meglepőnek tetszik, véli a kritikus. A három darab közt mindössze annyi a rokonság, hogy mind a három abból a classicus családi szerencsétlenségből meriti tárgyát, amely szerencsétlenség ártatlan előidézője a királyok királya volt, aki egész családjának nagy veszedelmére, nem volt elég udvarias Artemis istenasszony iránt. De ez a három darab egyébként három külön világ."Az első este megjelenik előttünk Achilles; pár szót mond, s egyszerre ráismerünk: hisz ez XIV. Lajos, aki épp most hóditotta meg másodszor a Franche-Comté-t! A második este látunk egy Elektrát, aki már igazán az Agamemnon lánya. A harmadik este végre találkozunk egy Pyladessel, aki régi ismerősünk: hisz ez a derék Herder, a kitűnő Herder! Mi közük ezeknek egymáshoz? Vagy az egész csoportositás csak azért történt, hogy az "öreg Sophocles", - mint az "Eleven ördög"-ben komázva nevezik - levágja a másik kettőt, ami az általános várakozáshoz képest be is következett? Higyjük a jóbbat- ajánlja a kritikus. Az egész ciklus csak arra való volt, a másik két elhány agoltabb előadást csak azért mutatták be, hogy Elektra tr^umfusa annál fényesebb legyen. És ez sikerült. Az Élektra-előadás, hála a Jászai Mari asszony csodálatos művészetének, váratlan szinházi eseménnyé nőtte ki magát. Már az igaz, csak a titánok ivadékai tudhattak ugy gyűlölködni, átkozódni, tombolni a haragtól, ujjongani örömükben, kétségbeesni és jajveszékelni, - mint ez a különös asszony, /A Jászai játékáról Írottakról később számolunk be./ Ilyen szinmüvészi sikerre még nem volt példa a Nemzeti Szinházban. Ezért az Élektra-előadásért bizonyára köszönet illeti meg az igazgatóságot.
