Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 8. (Budapest, 1981)

DR. RÉTHI SAROLTA: Jászai "Élektra"-alakítása /Rekonstrukció ás hatásvizsgálat/

A magyar színháztörténet jelentős premierjei közül ez az ősbemutató nemcsak azért foglal el kiemelkedő helyet, mert éppen az egyik legnajgyobb antik szerző egyik leghíresebb müvét állitotta először magyar szinpadra; mégcsak nem is azért, mert a legnagyobb magyar tragika sok sikeres és remekbesikerült szerepmegformálása közül talán ez volt a legnagyobb és legjelentősebb, és számára a legkedvesebb; hanem elsősorban azért, mert Jászai csodálatos alakitása s ennek megfelelő sikere ezt a kétezernégyszázéves tragédiát a Nemzeti Szinház repertoár-darabjává tette, amelynek előadása jó ideig telt házak, előre eladott jegyek mellett ment. Márpedig azóta sem gyakori szinházi tünet ókori tragédiáknál, - különösen nagyjelentőségű volt viszont közel 100 évvel ezelőtt, amikor még egyetlen telt ház is kimondott szenzációt jelentett. A NEMZETI SZÍNHÁZ /korabeli müsorpolitika. görög klasszikusok

/ Mindig is természetes volt, hogy a Nemzeti Szinház volt Magyarországon a klasszikus drámák és tragédiák fő istápolója, szinpadraállitója, még akkor is, ha az általunk felidézett korszakban otthont adott többek között az akkor úttörőén modern francia társadalmi drámának, vígjátéknak, sőt néhány évvel korábbi időpontig a népszínműnek is. De már Szigligeti - akiről Jászai Mari nagyon szépen ír naplójában, 1876-ban az Antigonéval megkezdte a Szophoklész-drámák bemutatását, éppen Jászai Marival Antigoné szerepében, mely ugyancsak nagy sikere volt ugy a Nemzetinek, mint Jászainak személy szerint. Szigligeti elsősorban a színházat és a színészt szolgálta jó drámákkal, az írót és irói értéket csak másodsorban nézte. Az Antigonét

, - mely Jászai szerint szerepeinek "alfája" volt, nem Szophoklész, hanem Jászai kedvéért