Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 8. (Budapest, 1981)

DR. RÉTHI SAROLTA: Csiky Gergely: A proletárok /Kísérlet az ősbemutató rekonstrukciójára/

indokolta kérését, hogy a magyar nemzeti költészet külföldön való terjesztéséhez szükséges - s ő el is érte, - hogy a pesti német szinház egy-két jó magyar darabot évente adjon eló, különben a birodalmi német színpadok át nem veszik. Bécsben pedig, - irta, - gyűlölik a magyart s nem fognak sietni magyar darabot sikerre vinni* A proletárok úgyis letűnőben van már a Nemzeti műsorából, kár nem éri a szinházat, a szerzőnek pedig kimondottan előnyös lenne, a hazafias célról nem is beszélve. Podmaniczky viszont a merev elutasítás álláspontjára helyezkedett. Ugy látszik, a német nyelvre való forditással nem volt szerencséje a darabnak, - hiszen már a bemutató után, ahogy egyik sajtóközleményben olvashattuk, kezdte egy bécsi müforditó forditani, - ténylegesen azonban csak 195?-ben fordították németre. Az első nyelv, amelyre fordították, a cseh volt, - 1889-ben Brábek Perenc fordította le, s még az évben bemutatta a prágai cseh nemzeti szinház. /Brábek egy ezirányu levele megtalálható Intézetünk kézirattárában./ Csehre egyébként újra lefordították 1959-ben. Dánra 1892-ben fordították, franciára jóval később, - először Les Prolétaires cimen a Revue de Hongrie-ben hozták, 1909-1910-ben, majd könyvformában megjelent Les déclassés cimen, Paul Bert de la Bussiere fordításában, 1911-ben, Párizsban, igen kitűnő bevezetővel. 1946-ban törökre, 1954-ben perzsára, ugyancsak 1954-ben szlovákra fordították A proletárokat

.