Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 8. (Budapest, 1981)

DR. RÉTHI SAROLTA: Csiky Gergely: A proletárok /Kísérlet az ősbemutató rekonstrukciójára/

fognak tudni gyakorolni. Ugyanebben a jelentésben irja, bogy mig a többi iré darabjai 1-9-szer mentek, sőt Szigligeti 7 darabja összesen 9-szer, addig Csikynek 4 darabja 25-ezör. Az 1883/84-es évadban pedig Csiky 6 darabja 21-szer került színre, mig a többi 1-2-szer, kivéve Madách Tragédiáját. mely 13-szor. 1881. december 1-én Beniczky Ferenc kormánybiztos átiratot intéz'Paulay Edéhez, mint a drámabiráló bizottság elnökéhez, a drámabiráló bizottság feloszlatása és Csiky Gergelynek dramaturggá való kinevezése tárgyában. December 31-el megszűnt a drámabiráló bizottság, s azontúl az uj művészeti titkári állás betöltője, Csiky Írásbeli bírálatot ad az uj színdarabok irodalmi becse tekintetében, másrészt a rendezők adnak véleményt scenikai szempontból, aztán az igazgató dönt. De Csiky 1891-ben meghalt, s elhunytávala Nemzetinél szervezett "művészeti titkári" állás megürült. A proletárok nagy siker volt, a bemutató évében 22-szer adták, ami akkoriban hihetetlennek tünő szám volt. A 25*- előadást 1881. április 24-én tartották, mikoris Darvast már Gyenes játszotta. Az 50. előadást pedig 1895 október 14-én tartották. 1900-1925 közt nem ment a darab. Uj betanulás volt a rendezőpéldánynál már emiitett 1925. október 16-i felujitás mely egyben a darab 61. előadása volt. Természetesen rendelkezünk teljes szereposztásával. Ez a felujitás Pukánszkyné szerint fakónak bizonyult ugyan, de Galamb Sándor kedvezően irt erről a felújításról, melyet igen jelentékenynek minősített. Helyeselte, hogy a szereplőket a 45 évvel korábbi ruhákban játszatták, s nagyon dicsérte a most Kamillát játszó Márkus Emiliát, Bencze szerepében Ódry Árpádot, Újházi hires szerepében Rózsahegyi Kálmánt, s Timótként Horváth Jenőt. A Nemzeti Színház százéves fennállása alkalmából ünnepi magyar ciklussal adott számot százévi működéséről. Ez tűkre volt legjellegzetesebb sikereinek. Csiky Gergelyt A proletárok képviselte /1937. IX. 24./, mely Pukánszkyné szerint ekkor is szinte érthetetlenül avultnak tetszett. Ez a vélemény szerintünk viszont azért érthetetlen, mert 1950-51-ben