Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 8. (Budapest, 1981)

DR. RÉTHI SAROLTA: Csiky Gergely: A proletárok /Kísérlet az ősbemutató rekonstrukciójára/

detaillirozás tarkasága, ami által alakjai élesen különválnak egymástál, Â cselekmény vezetésében a változatosságra, meglepetésekre, s realisztikus motivációra, a nyelvben és a dialógusban a fesztelen társalgásszerü természetességre törekvés ily határozottan és sikeresen szintén nem mutatkozik előtte magyar drámaíróban. Merész és eredeti, a drámai hatásokat sürün váltogatja komikai csattanókkal, a komoly alakokat vígakkal keveri, érzékenyitó jeleneteit kacagtató scénák közé ékeli, - a közönség Csiky-stilusnak nevezte el... Előtte a 70-es évek magyar közönségében, bizonyos lebecsülés, elfogultság és bizalmatlanság fejlődött ki a hazai drámai termékek iránt. Csiky volt az, aki hamar népszerűségre emelkedett darabjaival ismét felkeltette az érdeklődést és megnyerte a bizalmat nemzeti termékeink iránt, s nagy anyagi és erkölcsi értéket biztositott a Nemzeti és a vidéki színházak számára." /Volenszky Béla: Csiky Gergely társadalmi drámái

. Bölcsészdoktori értekezés. Budapest, 1917*/ "A négyfelvonásos szinmü a maga szines, eleven meséjével, tarka figuráival, izgalmas fordulataival, s hangjának, ábrázolásának magyar színpadon való újszerűségével nagyon érthetően sikert aratott. A közönség szívesen megbocsátotta a szélesre teritett expositiót, az itt-ott erőltetett indításokat, az alakok rajzának vázlatosságát, az elmélyités hiányát, a halkabb és finomabb tónusok mellőzését, a nagyon is marokra fogott ecsetkezelést s az epizódfiguráknak majdnem torzba hajló jellemzését. Oly irót ismert fel az uj Csikyben, aki érdekes mesét tud eléje varázsolni, ki a könnyet és mosolyt ügyesen adagolja, s aki a görög papok, kacagányos hősök és spanyol lovagok után végre a lecsúszott ügyvédet, az állástalan diplomást, az uri szélhámost, az élősködő özvegyet, a szabót, a házmestert, a proletárt mutatja be neki. - Egyik elsőrangú sajátsága, hogy kártyáiba nem enged bepillantani, s a néző sohasem tudhatja előre, hogy szereplőinek sorsét minő fordulatokon át és hova vezeti. Bonyolitása váratlan és meglepő." /Galamb Sándor: Csiky Gergely színmüvei. Különlenyomat./