Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 8. (Budapest, 1981)
DR. RÉTHI SAROLTA: Csiky Gergely: A proletárok /Kísérlet az ősbemutató rekonstrukciójára/
hogy ezt a közönséges nőt egyik hozzá hasonló jő madárnak erkölcsi prédikációja egyszerre annyira átalakítja, hogy az addig közösen üldözött ártatlanság pártjára áll. Ez a nő hasonló, vagy még nyersebb modorban elégszer hallotta már életében azokat az igazságokat, a melyeket az öreg Mosolygó a szeme közé dob. S hogy a lélektanilag teljesen indokolatlan átváltozás oldja) meg a csomót, - ez a legnagyobb hibája a darabnak. Nem lett volna nehéz mást, természetesebb eszközöket találni e célra. Akár Mosolygó maga nyithatta volna fel Timót szemét, de ez a feladat sokkal inkább meg illette volna a becsületes Darvast is. Hogy e jámbor ember egész gyanútlanul fogadja Timótnak kedvese iránti, most már atyai érzelmeit, az csak az elnagyolás hibája, melyen nem akadunk fel; a költői igazságszolgáltatás hivei azonban abba már alig ha könnyen nyugodhatnak bele, hogy Szederváriné és Zátonyi összes bűnhődése abban áll, hogy nyomorult tervök ez egyszer meghiúsult. Máskor egy más vállalat jobban fog sikerülni. A közönség e hibákat szívesen megbocsátotta, valamint a sötét, rideg szin sem tartá vissza attól, hogy lelkesült tapsviharral tüntesse ki a szerzőt minden hatásos jelenete, minden felvonás után. Egyébiránt kétségtelen, hogy a kitűnő jelenetek s a pompás alakok, elfeledtetik egy-egy pillanatra még a szigorúbb biró által is a fennebb emiitett hibákat. Az alakok, melyek benne előfordulnak, csaknem mind igen sikerültek: a mások jótékonyságán élősködő haszontalan Szederváriné, a silány mosolygó gazember Zátonyi, a gazember külső alatt nemesen érző Mosolygó, Bankó Béni, a hamis játékos tudós, Tulipán szabó és neje, Borcsa, a nyelves, de jó szivü szobalány, Jankó, a bamba házmester-fiu. Jó alak lenne Elzáé is, e cinikus romlott nőé, ha a szerző a végén azt a már emiitett indokolatlan fordulatot nem adja jellemének. Irén, Darvas nem valami rendkívüli alakok, végre Timót eredeti és pompás alak lenne, ha túlozva nem volna." / Független Hirlap . 1880. január 24./ "...A tárgynak is, a jellemzéseknek is van egy-két akhill-sarka, /némi erőltetés a fordulatokban;/ de ezek feszegetéséről szívesen lemondunk akkor, midőn annyi életet és ily