Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 8. (Budapest, 1981)

DR. RÉTHI SAROLTA: Csiky Gergely: A proletárok /Kísérlet az ősbemutató rekonstrukciójára/

az előítéletekkel, a a közönség kicsinyes felfogásával, mely nem tudja a színpadon mozgó, s gyakran kigúnyolt alakokat általánosságban tekinteni, de egyént keres az életben, kire reáillik a jellemzés s az áldozatul esett, közpréda lesz. Mindezen aggályok fölmerültek, szorongó sziwel léptünk a szinházba, s midőn kijöttünk, uj működési kört láttunk megnyílva a magyar szinmüirodalomnak. Á jelen nagy sokadalma, melynek alakjait, erényeit és hibáit eddigelé csak Sardouk és Seribek merték színpadra vinni, immár megnyílt a magyar szinmüiró előtt is. Csiky Gergely erős, hatalmas kézzel fogott tárgyához, nem egyént keresett, kiről alakot másoljon, de jellemet teremtett, mely fájdalom sokakra ráillik. Fölhasználta darabjában szinpadismerő összes tudományát, nem riadt vissza a legradikálisabb szerektől sem, de azért óvakodott a közönségestől s frivol eszközöktől. Technika, költészet, szinpadismeret nem volt még magyar darabban ily arányosan párositva." /Szemere Attila/ /Ország-Világ

, 1880. IV. füzet./ "...E rövid kivonat csak igen homályos képet nyújt a darab eleven menetéről, ügyes szövéséről, de kétségtelenné teszi, hogy szerzője rikitó színekkel dolgozott. Azért sokkal jobbak darabja azon részei, melyek a bohózat felé hajlanak, mint a komoly drámaiak. Ilyenkor az alakokban működő hitvány motívumok rútságát kellemetlenül érezzük. A nőkkel kereskedő főhős 'Dramatischer Lump* marad, bármily ügyes dialektikával, sarkasmussal iparkodik is emelni aeszthetikai értékét s bármily nyugodt fölénnyel nyirja is birkás barátja gyapját. Nyomorék balekfogó benyomását teszi, melynek a drámai tiszteletet meg nem adhatjuk. De másrészt örülünk Csiky széles ecsetének. Klassikus drámái s négyszáz aranyos vígjátéka alakjai is bizonyos tiszteletet parancsoló akadémiai szárazság benyomását teszik. Csiky most megmutatta, hogy a detailnak is kitűnő ismerője. S ha ezúttal nem is volt benne nagyon válogatós, mégis alakjai rajzéban oly realistikus erőt, oly éles tekintetet árult el, minővel a magyar színpadon nem egyhamar találkozhatunk." /p.j./ /Egyetértés

. 1880. január 25./ "Csikytől nem várta senki, hogy ő lesz az első, ki söté-