Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 8. (Budapest, 1981)
DR. RÉTHI SAROLTA: Csiky Gergely: A proletárok /Kísérlet az ősbemutató rekonstrukciójára/
mopolita szellemre törekszik. Csikynél a mi proletárjainkra akadunk, a kiket saját társadalmunk nevel nagygyá s a kik némi közösséget tartanak a nemzetiséggel, bár részükről e figyelem épen nem megtisztelő a nemzetre nézve. Csiky alakjai ép azért érdekesebbek, mert a magunk társadalmából vannak véve, s nem idegen alakok, kik csak importálva vannak, de gyükeret nem vertek magyar talajban. A közönség nem olyan alakokat fog látni, mint az izgató gyári munkás, ki németes magyarsággal ösztökéli strikers a 'Strike*-beli magyar munkásokat. Nem fog tableaukat kapni munkás összeesküvésekről s piszkos lebujokról, hol bevándorolt német szoczialisták üritik a sört universalis fővezéreik egészségére. A proletariátusnak az a szervezettsége, mely nagyobb országokban már régen bevégzett tény, nálunk még nem létezik s időelőtti volna, ha a drámairó már most fel akarná dolgozni a tökéletlen anyagot. Csiky érezte, . hogy fölösleges személyzettel szaporítaná darabját, ha a proletariátus bemutatására a társadalom ily készületlen elemeit is fölveszi drámája keretébe. Inkább arra törekedett tehát, hogy ne feltalálója legyen még nem létező proletárelemeknek, hanem bemutatója annak a proletárságnak, mely tényleg létezik nálunk. - Csiky darabja az uri proletárságon alapul, azon a proletárságon, mely már régi keletű Magyarországon, de bujább virágzást csak azóta vett, mióta a magyar társadalom is szorosabb közelségébe jutott az óriási világ-spekulácziónak, az európai szédelgésnek. Ez óta határozottabb jelleget öltött és egyik fokmérőjévé vált a magyarországi korrupcziónak. Mint ilyen, megérett arra, hogy a szinmtiiró rátegye kezét és felmutassa." /Robin/ /Magyarország. 1880. január 22./ Összefoglalva a "proletárok" fogalmáról idézetteket, látható tehát, hogy ez a fogalom 1870 körül nem azt jelentette, amit az ókorban, tehát a vagyontalan szabadok alsó rétegét; sem amit ma értünk alatta, a tőkenélküli munkásosztályt; hanem általában polgári egyéneket, kik a tisztes középosztályba még nem kerültek be, vagy kicsúsztak belőle, sőt lezül-