Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 8. (Budapest, 1981)
DR. RÉTHI SAROLTA: Csiky Gergely: A proletárok /Kísérlet az ősbemutató rekonstrukciójára/
festő túlságos előszeretettel időz a legszemetesebb világban, a költő, kiben az alapeszme megfogan s ki cselekvényében magyarázza azt, tiszteletreméltó erkölcsi érzést tanúsit. Nem prédikálja a morált, hanem hisz benne s részeseivé óhajt tenni bennünket is hitének. E hit vezeti gondolatait és tollát. Csakhogy úgy járunk vele, mintha végtelen sivár, köves vidéken vezetne át a pihenőhöz, s mielőtt idejutunk, elkomorodva és fáradtan elvesztjük fogékonyságunkat. Pedig talán a naplopóknak és semmirekellőknek ez az egész légiója, mely egyetlen gyönge lény ellen küzd, csak arra való, hogy a nemesek diadalát annál erőteljesebben illusztrálja." /B - y/ vagyis Beöthy Zsolt./ / Pesti Napló , 1880. január 25./ " A proletárok . /I./ 'Egy tiszta virág kietlen bozótban.' Ezt mondják Irénről, e társadalmi vigjáték legrokonszenvesebb lényéről, a cselekvény folyamában. De ez a kifejezés kissé túlfinom. Bátran mondhatnák: 'egy tiszta virág a szemétdombon*. A bozót, a szemétdomb egy csoport proletár, kik mint 'gombák a fa derekán* idegen nedvből élődnek a társadalomban; kép nélkül szólva: a mások zsebéből élnek; kiaknázzák a jó sziv ostobaságát, a hiszékeny könyörületet, sőt a kezökbe került ártatlanságot is, hogy e nagy kincset haszonlesésből felváltsák apró-pénzre, a magok hasznára. Ezt a szemét-világot s ennek önző fondorlatával szemben az önérzet és erény diadalát tünteti föl eleven szinpadi képekben Csiky Gergely e legújabb darabja, mely egyszersmind első társadalmi szinmüve. A költő eddig részint a történelem magasából, részint az eszményies ó-görög világ s regényes lovagkor fellengős légköréből mérité színmüveinek tárgyait. Most leszállt a mai társadalom alacsony rétegeihez, a realizmus levegőjébe; de a mennyire leszállt a tárgy választásában, annyira fölemelkedett a - sikerben. Sem Jóslat ának költői jelenései, sem Jánus ának patetikus képletei, sem Ellenállhat atlan jának klasszikái szabású komikai alakjai nem bizony iták költői erejét annyira, mint ezek a 'proletárok*, kiknek élődi, önhaszonleső, elvásott, elcudarodott életét hatással tudta szinpadra vinni, mert gúnnyal, hu-
