Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 8. (Budapest, 1981)

DR. RÉTHI SAROLTA: Csiky Gergely: A proletárok /Kísérlet az ősbemutató rekonstrukciójára/

hazafi. Korán meghalt, s anyja papnak adta a fiát. De addig is nagyon hatott Csikyre - és később is - gyermekkora orvosértelmiségi, polgári környezete. Fiatalkorát- papi neveidében töltötte, katolikus pap lett. Akkoriban nagy műveltségre szert tenni papi iskolában és környezetben lehetett leginkább. De ő maga is rendkivül tehetséges és sokoldalú volt. Nagy emlékezőt ehetséggel és rendkívüli munkabírással rendelkezett, ráadásul óriási nyelvtudással is: a papi pályához szükséges latin, görög, héber és németen kivül megtanult franciául, angolul, olaszul és spanyolul is. Nagy irodalmi és jogi műveltsége volt, de saját bevallása szerint járatos volt a ponyva- és kalandregényirodalomban is. /Feltehetőleg azt vallotta, amit a mai krimiolvasók: hogy ilyen müveknél jobb agypihentető nincs!/ 30 éves korában teológiai professzor volt, és egyházmegyei szentszéki ügyész is: a családjogi ügyek, házasságok és válások tartoztak hozzá, ami természetesen igen nagy reális élményanyagot biztositott neki, - ugyanigy a másik hozzátartozó terület, a szegények ügye. Sok emberrel, életformával, családi tragédiával találkozott igy, amelyeket irodalmi müveiben fel is használt. Ahogy Szalay Károly irja: a természettudományos-értelmiségi körben kapott élményekhez párosult egyfajta jogi-népjóléti élményvilág, s mindkettő bőséges valóság- és emberismeretet biztositott a leendő drámairónak. Diákkora óta titokban irt verseket, drámákat, novellákat, mitöbb: álnéven meg is jelent egy novelláskötete és egy verseskötete is. Első, nyilvánosságra került drámai müvét Jóslat cimen, jeligésen küldte be a Magyar Tudományos Akadémia Teleki-pályázatára 1875-ben, s bár ez az újromantikus mü a jó átlagot nem haladta meg, sőt Szász Károly rossz kritikát irt róla, mégis megkapta a dijat és a koszorút, - igaz, a "szegyenparagrafussal", mint viszonylag legjobb mü. Nagy feltűnést keltett, mikor kiderült, hogy a jeligés darabot Csiky Gergely katolikus pap irta, aki szerzőként teljesen ismeretlen volt. Szigligeti, a Nemzeti Szinház akkori igazgatója, indította voltaképpen útnak Csikyt, mint színpadi szerzőt;