Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 8. (Budapest, 1981)

DR. RÉTHI SAROLTA: Jászai "Élektra"-alakítása /Rekonstrukció ás hatásvizsgálat/

vesén röpültek velem a megálmodott, igaz világba." S újra Janovica: "A Jászai Mari masszív, nagyvonalú, az egész korra rádöbbentő, egy nemzet fájdalmát szoborba öntő grandiozitása mellett eltörpül a mai kor finoman árnyaló, törékenyen cizellá ló, a maga nemében szintén elragadó szinpadi játéka." "Néhány hónapi megszakítással ötvenhárom évig egyfolytában tündökölt a Nemzeti Szinház élén." "Hogy voltak emberi fogyatkozásai? Hogyne. Szertelen volt." "Mint iró is kivételes volt, döbbenetesen őszinte. Semmit sem hallgat el, senkit sem kiméi. Önmagát legkevésbé. Bölcs és tisztánlátó. Forrongó kedély, lehiggadni, meghunyászkodni, hitet változtatni élete végső perceiben sem hajlandó." "Csodás harmóniába olvadt szinpadi művészete élete folyásával* Hősnő volt a profán életben is. Egyenes, szókimondó, becsületes, igazságért késhegyig harcoló, hazugságot gyűlölő, gyöngéd, a szegényt és nyomorultat minden javával támofeató ember volt. Csak kiválasztottakra pazarolta lelkének kincseit. Utálta a képmutatást, lobogó temperamentummal Üldözte a tehetségtelenséget. Csak egy tekint.élyt ismert el: az emberi nagyság és szellemi kiválóság felsőségét." Nagy ugrással áttérünk a felszabadulás után megjelent müvekre. Néhány szavas összefoglalás Csathó Kálmán: Ilyeneknek láttam őket cimü, 1957-ben megjelent "Régi Nemzeti SzinháziArcképalbum"-a Jászai Mariról szóló fejezetéből: Kisfiú korában látta először Jászait játszani, mégpedig a nagyváradi Rhédey-kertben, az Elektrában

. Óriási hatást tett rá, lenyűgözte, megkinozta és elragadta. Nagyszerű és fenséges volt, de volt benne valami nyomasztó és félelmetes, mint az égiháboruban. "Ami elidegenített tőle, az talán nem is az ő, hanem annak a két, mitoszok homályából kibukkant őslénynek az idegenszerűsége volt, akiket megszemélyesített: Elektráé és Medeáé", - irja később. "De ezt a két ősemberi alakot csak magára kellett öltenie, hiszen alig különbözött tőlük. Ő maga is a mitoszok hónából szakadt ide: őslény volt. Különös, szertelen, félelmetes, ki- és beszámíthatatlan tünemény; egészen más mint az-*a sok nagy művész, akit ismerünk, s aki végeredményben mind olyan, mint a sok millió átlagember. Jászai embernek