Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 8. (Budapest, 1981)

DR. RÉTHI SAROLTA: Jászai "Élektra"-alakítása /Rekonstrukció ás hatásvizsgálat/

ezzel az ostoba förmedvénnyel, amely "Elektra bocskoraival, rongyaival hozakodik elő s a színésznő teste egyes részeinek méreteit hánytorgatja illetlenül". Ezután behatóan elemzi Jászai Mari Antigonéját és Elektráját, s mindkettőt, éppen végletes ellentétességük alapján, a szini ábrázolás netovábbjaként állitja minden kor Ítélete elé. A tanulmány utolsó mondata igen jellemző arra a paroxizmusra, amelytől az Elektra-rajongók át voltak hatva: "Bocsánat, hogy gondolatom kifejezése végett ajkamra veszem: a Messiást, hogy szembe köpték, ez őt csak jobban magasztalta. Szégyen azon maradt, aki elkövette". Lehel István könyvéből még három érdekes mondat. Az egyik, hogy 1891-ben Ibsen Pesten járt és megnézte az Elektrát

, operaházi diszelőadás keretében. El volt ragadtatva és magával vitte Jászai Mari képeit. - A másik, hogy mikor ötvenedszer játszotta Elektrát, újra hosszú tanulmányokat irtak róla. Végül egy idézet egy levélből, melyet Jászai 25 éves korában irt egy barátnőjének: "Az egyetlen, ami megédesiti az életet: a szeretet és ha az ember magánál is gyöngébb és szánandóbb férgekkel egy kis jót tehet." Janovics Jenő, a kolozsvári szinház. volt igazgatója, A Farkas-utcai szinház cimü, 1941-ben megjelent könyvének egyik fejezetét szenteli Jászai Marinak. Irja, hogy e szinház örök dicsősége, hogy Jászai Mari innen indult segédszinésznőként, - s három év múlva már a pesti Nemzeti Szinház deputációja jött érte. "Kivételes nagy ember volt Jászai Mari. Kivételes volt, mint ember, és kivételes volt, mint szinész. Ma már alig van mértékünk, amellyel az ő emberi és szinész-nagy

ságát megmérni tudnók." Jászai szerint "a szinpad nem az élet hü ábrázolása, a szinpad több, mint az élet. Magasabbrendü élet. Az élet java. A jóból és a rosszból a java. A legtöbb, amire az ember képes. Fölemelkedik abba a világba, amelybe vágyunk és amelytől olyan távol élünk. Én mindig arra törekedtem, hogy az embereket fölemeljem abba a magasságba, ahová szerepeim engem is ragadtak. A legigazabbat adtam, azt az énemet, amely a legtöbbet ért bennem. Az voltam a színpadon, aki az életben szerettem volna lenni. Sikereim bizonyítják, hogy az emberek szi-