Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 8. (Budapest, 1981)

DR. RÉTHI SAROLTA: Jászai "Élektra"-alakítása /Rekonstrukció ás hatásvizsgálat/

lenlévő OresteBt, és együtt könnyeztünk Elektrával. £ szerepében különben még egy emlitésreméltó kifejező mozdulata volt. Maga leirja egyik tanulmányában, hogy amikor egy fiatal színésztársa, Benedek Lajos meghalt, ennek ifjú;özvegye a ravatalnál egy önkéntelen és egyre ismétlődő mozgással fejezte ki keserűségét. Ökölbe szorított kezét ritmikusan éa egyre elhalóbban felső lábszárához ütögette, mintegy tehetetlen lázongásának öntudatlan kifejezéséül. Az életet szinészszemmel figyelő Jászai azonnal elkapta ezt a mozdulatot, s Orestes halálhírének vétele után ő is igy ábrázolta a fájdalmat.** "Jászai Mari nemcsak tragikai tehetség, hanem tragikus jellem Is volt. Aki emlékiratait, ezt a sok helyen kellemetlen és pályatársaival szemben gyakran igazságtalan müvet végigolvassa, az előtt egy lelke gyökeréig tragikus temperamentum bontakozik ki. Egy önmagával örökösen harcban álló, egy önmaga gyarlóságai miatt mélységesen fájdalmas lélek. S meg kell neki bocsátanunk a másokkal szemben való gyakran súlyos igazságtalanságait, mert önmagával szemben igazságos volt." Jászai Marihoz egyik legközelebb álló ember a fiatal Lehel István volt, a keresztfia. Jászai Mari utolsó szerepe cimü, 1931-ben megjelent könyvében rengeteg érdekeset ir meg Jászairól, amiből egy-kettőt itt reprodukálunk: Nagyon szép Jászai hitvallása:"Minden dicsőségnél, minden tehetségnél többet ér: szeretni. Nem az, hogy az embert szeretik, hanem az, hogy az ember szerethet! Ez az élet értelme. Szeretni valakit, felolvadni benne, érte élni, vele élni, vágyódni, vágyódni, vágyódni utána: ez az élet értelme." - Lehel leirja, hogy Jászai tanult a végkimerülésig, - ez volt a legemésztőbb szenvedélye. Szophoklesért görögül tanult, Racine- ért franciául és Grillparzerórt németül. És mindezt egyszerre, 30 és 40 éves kora közt. Ha nem játszott vagy próbált: tanult. Sohse volt gazdag barátja, csak szegény, olyanok, akik sokat tudtak, tanárok, művészek. Meghivta őket ebédre és tanult tőlük, amit csak lehetett: nyelveket, irodalmat, történelmet és természetrajzot. Rejtett vágyai közt ez is lapult lelke mélyén: női polihisztorrá válni. A polihisztori gőg megvolt