Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 8. (Budapest, 1981)

DR. RÉTHI SAROLTA: Jászai "Élektra"-alakítása /Rekonstrukció ás hatásvizsgálat/

van része. Olyan pillanat, amikor a sok évezredes múlt egy­szerre föltámad és parancsolni kezd a gőgös jelennek, amikor századok sziklakoporsóiról lepattannak az idők zárai és rég eltemetett halottak élni, járni és beszélni kezdenek, mert megjelent egy nagy varázsló; amikor a fekete betűk kieleve­nednek a beporosodott könyvekből éa fehér hússá és piros vér­ré változnak.• • Amikor elfeledett igék újra testté válnak ­és a közönséges, a mindennapi, a triviális élet egyszerre csak megáll, visszafojtja a lélegzetét, megmerevíti a tekintetét, mert érzi, hogy moat kijelentést fog hallani. Ami az Elektra­előadáson történt, nem volt szinház, - s aki a oaodát véghez­vitte, nem volt színésznő. Tragika volt - és a tragika nem színésznő, - hanem papnő A Comédie Française ma is arra hivatkozik, hogy az övé volt a világon az utolsó tragikus: Mounet Sully. Mi még büszkébben utalhatunk arra, hogy miénk volt a világon az utolsó tragika.Annak a hegyláncnak a leg­magasabb csúcsain, amely a mai színpadot összeköti az antik amfiteátrummal, kialudtak az utolsó tüzek, - de minálunk. A vi lág színpadának utolsó templomi fáklyája magyar szinpadon lob­bant ki." Szász Károly: Színésznők cimü könyvében, 1926-ban, sok e­gyéb közt ezt irja Jászairól: "Elektrával szinte lázba ejtette a közönséget, s mindenki ugy törekedett hallani Elektra emész­tő gyötrelmének hangjait, mint máskor a világjáró hires opera­énekesnők fényes áriáit. Mi fiatalok valóságos extázisban tom­boltunk, s ekkor vált Jászai Mari a legünnepeltebb magyar szí­nésznővé. " Galamb Sándornak a Nemzeti Szinház 1930. évi zsebkönyvében megjelent Jászai-tanulmányából valók a következő idézetek: •••"Különösen egy-két kifejező mozdulata volt csodálatraméltó. A hires urna-jelenetben letérdepelt, az urnát magához szorítót ta és elkezdte finoman simogatni. Az volt a benyomásunk, hogy a régi kis Orestes éledt fel emlékezetében, akit valaha annyi­szor dajkált. Ez a finom kézjáték, ez a gyöngéd cirógatás any­nyira Elektra bánatára összpontosított minden figyelmet, hogy elfelejtettük Orestes halálhírének hamis voltát, el az ott je-

Next

/
Oldalképek
Tartalom