Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 8. (Budapest, 1981)
DR. RÉTHI SAROLTA: Jászai "Élektra"-alakítása /Rekonstrukció ás hatásvizsgálat/
nem arról álmodoztam én, hogy ó-görög sty Iben játszhassam. Azt csak koriózömképpen lehetne, iszonyú költséggel és gonddal föleleveníteni. Az ó-görög színészek kothornust kötöttek lábaikra, mely egy arasszal toldotta meg őket hosszában, azután ehhez a nagyságukhoz arányzó mtifejeket tettek vállaikra, mely fejeknek arca egyúttal a személyesített egyén lelkületét is, többé-kevésbé visszaadta. Igy alakúk a nagy aréna legtávolabbi nézőjének is elég nagynak látszott. Az álarc szájában egyúttal kurta szócső volt alkalmazva, mely hangjukat, éppúgy, kellő fokig hatványozta* Ilyen előadásra nem vágyódhattam. A drámai művészet intim, kis színházakban fejlik és tökéletesedik. Az ő-görög szini-előadás visszaesés volna a művészet területén. n Mire vágyott tehát voltaképpen? "Ugy játBzani egyszer, hogy levessek minden mázt, minden festéket. Oly közel férkőzni a természethez, mint csak lehetséges* Az elé a birő elé állani, akinek nem merünk hazudni. Sajátmagamat akartam megmérni egy ilyen kérlelhetetlen milieu-ben, a természetben. Mi maradna belőlem, ha minden apparátustól megfosztom magamat, mely a parányi berámázott szÍnpadon engem nagyobbnak mutat a valóságnál, és nekem kedvez? Ez volt az én vágyaim célja. Ez magyarázata." Nyíltan bevallja, hogy görög színpadon játszani a gör^g külső rekvizitumok nélkül felemás és stílustalan, - és hogy sok a háromezer néző, mert a hátulülők csak akkor hallják Elektrát, ha torkaszakadtából kiabál. Tehát kereken elité11 a görög dráma visszagörögösitését. A görög dráma csak ugy élhet tovább, ha modern színpadon modernül játsszák; ami benne Örök emberi és örök művészi, igy válhat csak az emberiség örök kincsévé. Ő igy játszotta Elektrát s általános sikere bizonyította, hogy igaza van. c/ Jászai Mari később az Élektrárólj és a színészetről általában A milleniumi ünnepek alkalmából sok külföldi lap tekintélyes szerkesztője is Budapesten tartózkodott, köztük Dr. Landauer, a Berliner Börsen-Courir főszerkesztője, aki színházhoz értő és színházzal sokat foglalkozó újságíró volt. Két kollégájával, a Horddeutsche Allgemeine Zeitünk főszerkesztőjével, dr. Lauserrel és az angol Felbermannal együtt feltűnt
