Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 8. (Budapest, 1981)
DR. RÉTHI SAROLTA: Jászai "Élektra"-alakítása /Rekonstrukció ás hatásvizsgálat/
Ugy ünnepelték Jászai Marit azon a napon, mint a régi Görögországban az olimpusi versenyek győztese it. Az igaz. hogy az egyszerű olajfaágat súlyos ezüst-koszoru pótolta, de ez már a modern fölfogás dolga « a mely mindenben a realizmusnak hódol* Azt mondta Jászai megindult hangon, mikor Isten tudja, hányadszor hivta ki a közönség: 'Kérem az Istent, hogy ez a nap csak kezdet legyen Nagyvárad történetében. Kérem az Istent, hogy ez a város olyan művészi nevezetességre emelkedjék, mint Bayreuth a külföldön. • }) /Érdekes megemlíteni, hogy ezt az ezüstkoszorut Jászai elvitte Cenkre és ideálja, Széchenyi István koporsójára tette le. Az aranykoszoru sorsáról már beszéltünk; babérkoszorúit viszont rendszerint az éléskamrájában helyezte el és megfőzte krumplifőzelékben* Nem volt sztártermészet; Összesen két szinházi emléket őrzött meg, - a nézőtéri alaprajzot, melyet emiiettünk, az Elektra második előadásáról, melyre minden jegy elkelt, s Paulay ráirt, - és azt a Bánk bán-szinlapot, amelyet a kolozsvári Nemzeti Szinház százéves jubileuma alkalmával fehér selyemre nyomtak az ő számára. Koszorúkat, szalagokat, hozzá irt verseket, stb. nem tett el*/ Egyébként igen érdekes, amit Jászai maga irt a nagyváradi előadásról, - szokás szerint Ő volt az egyetlen, aki nem volt elragadtatva tőle. Leirja, mennyire vágyott ilyen szabadtéri előadásra, - de alig birt a lábán állni, s egész erejét össze kellett szednie, hogy a torkát szorongató sirást lenyelje. Ugy érezte, a fényes nap pirongatja, hogy hogy merészelt kilépni parányi, festett világából ide? "Egész előadás alatt remegtem, mint egy szentségtörő. Körülöttem az eleven lég, mely hajamat lengette, és előttem ünnepi ruhában és ünnepi hangulatban háromezer ember* Ijedtség szállt meg, mert éreztem, hogy olyat várnak tőlem, amit nem birok adni." Leirja, mennyire vágyott mindig a szabad ég alatt tízezer embernek játszani. Mikor Nagyváradon felvetették az ötletet, nem tudott nemet mondani, lévén egyrészt régi vágya, másrészt a Mátyás-szobor ügyét nagyon előrevihette vele* És csak utólag jött rá, hogy nem ó-görög színpadon, ó-görög stílusban akart ő játszani. "Nem,
