Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 8. (Budapest, 1981)
DR. RÉTHI SAROLTA: Jászai "Élektra"-alakítása /Rekonstrukció ás hatásvizsgálat/
ről, a Nemzetitől. A Nevelőt Kesztler Ede, Aigiszthoszt Ballá Kálmán, Klütaimnésztjrát Lubrincz Julia alakította. Jászai különös gondot forditott a kórusra a ez caakugyan nagyszerű lehetett, mert még a 2. mükénéi nő szerepét is Paulayné, Adorján Berta alakította* Augusztus 15-én, vasárnap délután 4 órakor kezdődött as előadás, - az egyik forrás szerint három és félezer, a másik szerint több mint háromezer néző részvételével, - a szabadtéri Elektra minden társadalmi réteget megmozgatott* A korabeli sajtóból idéz az egyik forrás: "Fent a kék ég, lent a zöld pázsit, köröskörül a hatalmas fák lombja susogott... Ott állott az egyszerű szürke szinpad, a korinthoszi oszlopok büszkén emelkedtek a magasba és megjelent az a csodálatos asszony... aki lelkesedésével és buzgalmával a művészi tökéletesedés magaslatára jutott. A darab megszakítás nélkül folyt le. Jászai minden mozdulata, minden szava a művészi nagyság jellegét viselte... Erősebb jelenetei fölségesek voltak, és aki látta őt ott az oszlop mellett összegörnyedve siránkozni szomorú sorsa fölött, bizonyára sohasem felejti el." Kéttucatnyi helyszini tudósitó, - köztük külföldiek is, elragadtatva irtak róla. Heltai Jenő igy irt: "Vége volt az előadásnak és akkor természetesen még mindenki a helyén ült és várta, mi fog történni. Az egész dolog oly szokatlan, oly ünnepies volt, hogy a közönség szinte érezte: ez nem végződhet ugy, mint más rendes színielőadás, egyszerű tapsolással és hazatéréssel. Maga Jászai Mari is ugy érezte, hogy valamit várnak még tőle: talán megindoklását az egész előadásnak, talán magyarázatot, valami Ígéretet a jövőre. S a tapsvihar elültével Jászai-Elektra előre lépett s lelkes kis beszédet rögtönzött arról, hogy talán egy uj Bayreuth lehet még Nagyváradon..." Egyébként az újságok még hetekig foglalkoztak ezzel a rendkívüli vállalkozással. Az "Uj Idők" 1897. aug. 22-1 száma többek között igy irt: "A nézők tomboltak lelkesedésükben, Jászai szavai megremegtették a sziveket és az urnajelenetnél, mikor felismeri Oresztészt, a hallgatók mintegy megkövülve ültek: a hatalmas játék benyomása alatt mindenki hevült, mindenki fázott.••