Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 8. (Budapest, 1981)

DR. RÉTHI SAROLTA: Jászai "Élektra"-alakítása /Rekonstrukció ás hatásvizsgálat/

jezőbb az ínartikulált beszéd, ott egy valódi művész sem fog deklamálni.'

1 "Egyszerre csak fuldokolva 'kap torkához, Inartikulált, szakadozott jajgatásban tör ki, haját tépi, de mindig egy helyben térdelve... Aki ezt látta, nem felejti soha. Sz nem játék volt, hanem maga a valóság. Nagy művészet, ha Jászai igazán elsiratta Orestest, még nagyobb, ha ő maga csak külsőleg sirt és az egész nézőtért fuldokló zokogásra kényszeritette. Mind a kettő volt. ő is sirt, de még inkább egy bizonyos tervre alapította, hogyan fog sírhatni." Később; "Testvérét igy még nem siratta el a színpadon senki. Testvérét! Hány érzéki rajongás nem sikerült Jászainak hajdan, mikor a szerelmet akarta ját szani! És ma talán először tudott igazán naiv lenni.""Csupán a kedvességet magát soha nem tudta elénk varázsolni. De a szenvedés közepette öröme mily bájos, megható, kedves! Midőn Orestest fölismeri, karjaiba zárja, meg kissé eltolja, igazgatja, hogy jobban nézhesse. Majd elereszti, táncra perdül, néhány társnőjének nyakába ugrik és megforgatja. Vájjon a szavalat àlapja-e ennek a nagyszerű játóknak, vagy a mozgás?..." Majd leirja Jászai játékát a nevelővel, s Orestes felismerésének jelenetét. A tanulmányt igy fejezi be: "Az emberek rendesen azt mondják, hogy nem mennek tragédiába, mert az élet úgyis eléggé szomorú. Milyen csodálatos! Most meg divattá lett Sophokles darabjára tódulni és Jászaival együtt sirni." A Fővárosi Lapok

nak már 1891. febr. 12-1 száma bőséges kivonatot ad Rakodczay eme 15 nyomtatott oldalnyi müvéből, melyet azonaan nem annyira tanulmánynak tekint, mint félig vitairatnak, félig Jászai Mari általános dicsőítésének. A lap nem helyesli a Budapesti Szemle kritikáját, s jobb szeretett volna valódi bírálatot olvasni ott; de azt sem helyesli, hogy a felzúdulás itt-ott már az irodalmi kritika szabadságát sérti, s cá folja is egyes dolgokban Rakodczayt: nincs igaza abban szerinte hogy a Budapesti Szemle sohse ir színészetről, bár tény hogy csak ritkán, - de Gyulai régebbi kritikusi működése mutatja, hogy a színészetet igenis önálló művészetnek tartja, csak nemigen jut ideje kritikákra, másra meg nem bizza. Rakodczay füzete "nagy kapósságra számíthat, mert ugyanazt a nagy elragadta