Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 8. (Budapest, 1981)
DR. RÉTHI SAROLTA: Jászai "Élektra"-alakítása /Rekonstrukció ás hatásvizsgálat/
Elektráját elemző egyik legjobb tanulmány, Rakodczay Pálé, "Jászai Mari mint Elektra" cimen, mely azonnal monográfiában is megjelent, de melyből csak szemelvényeket van helyünk közölni. Először a "csodáról"ir, melyet Jászai müveit: hogy még a Budapesti Szemle is, mely ezt addig sohase tette, ir színészről. Utána a szinészet lényegét elemzi, Önálló teremtői voltát. Utána részleteiben cáfolja végig a kritikát. Hogy is játszhatna Jászai Antigoné stílusában Elektrát, ezt a teljesen más figurát? Jászai "tökéletes teremtői egyéniség és ujitó". Ir a szoborszerüről f 'és festőiről Jászai játékában. "Fekete lebernyegében, 'toppancs'-saruiban /mik Spectator urat ugy bosszantják/, mily festői, de mindig élethű állásokat vált, midőn Chrysothemist a gyilkosságra rávenné! Kiegyenesedései, hajlongésai, háttal, félháttal állása mindig plasztikusak. Hát ökonomikus s mégis oly képzeletdus kéz és karjátéka, midőn Orestest és a nevelőt felismeri! Mutatóujja egy szobrász vésőjével ér fel, oly klasszikus alakzatokat rajzol vele a levegőbe. Társnői között egy megelevenedett karyatid-szobor benyomását kelti; de nem tovább, mint ez az élethűséghez viszonyítva lehetséges. Jászai a kísérletező géniek osztályából való". Ezután arról ir, hogy minden igazi művészet próbaköve a realizmus, ir Jásaai prózaiságáról, mely költői, elemzi egyes mozdulatait, gesztusait. "Hát áldozzf" mondja Chrysothemisnek. Olyan nyugodt megvetés, egyszersmind szánakozó elnézés van sajátságos fejmozdulatában, hogy ez a mozdulat nem szülhet más hangsúlyt, mint a mellyel Jászai Mari a fönebbi szavakat kiejti." "A mimika a titka Jászai Mari és minden nagy művész játékának. Az embert nem annyira hangjában, hanem egész, külső magatartáséban képzeljük el. Aki a szenvedélyeket testileg elképzelni nem tudja, vagy nem akarja, az nem színész. - Abban a külsőben, ahogy Jászai Elektrája megjelent, benne van jelleme s a hangja, a beszéde sem lehet többé más. Feketében lép föl, hanyagon, szinte toprongyosan. Nem fésülködik, haja kócosan csügg vállaira, arca sápadt, magatartása pongyola. Igy dülöngél az ajtó
