Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 8. (Budapest, 1981)

DR. RÉTHI SAROLTA: Jászai "Élektra"-alakítása /Rekonstrukció ás hatásvizsgálat/

A névtelenség homályába burkolózó "kritikus" előbb a sikerrel ir, majd felteszi a kérdést, örömmel kell-e üdvözölni Jászai Marit azon uj irányban, melyben Elektra alakítása által halad és a közönséget azon elragadtatásáért, mellyel e művészi alkotásnak hódol? "Érzésem és Ízlésem egyaránt azt sugallja, hogy nem. Minél jobban tombolt fölöttem, Elektra előadásán, a karzat s minél jobban csattogtak a földszinten körültem ' a tapsoló tenyerek, annyival nagyobb szorongással éreztem, hogy itt a köfcizlés megtántorodott." Nem akar távoli kérdések fejtegetésébe elmélyedni, csak a jó Ízlésre hivatkozik, melynek a szinpadon uralkodnia kell, s hivatkozik Jászai kb..tiz évvel korábbi Antigone-alakitására, mely szerinte a művészileg szépre törekedett, nyugodt volt és méltóságos, hangja még indulat kitörésekben is csengő és tiszta, mozdulatai plasztikusak. "Milyen ellenkező valami ez az Elektra. Milyen kevés egyszerűség, milyen sok extravagantla. - Nem örömest követem el azt a gyöngédtelenséget, hogy azon külső változásokat érintsem, melyeket e tiz évi idő a művésznő megjelenése tekintetében okozott. Bizonyára nem is követném el, ha játéka azt tanusitaná, hogy ő maga számot vetett ezekkel. De egyenesen az ellenkezőjét tanusitja. A művésznő szántszándékkal látszik olyan művészi fogásokhoz szegődni, a melyek ezt a változást minél jobban szembeszökővé tegyék. Szembeszökővé öltözetében, mozdulataiban, hangján és szavalatán egyaránt. - Nem elég, hogy az a fekete lebernyeg, melybe magát burkolja, nem palástolhatja el termetének oly domborulatait, a melyeket Antigone fehér leplének még nem kellett rejtegetnie; a művésznő, különben is túlságosan számos földreomlásai közben keresve keresi az olyan helyzetet, melyben a fej és a felső test a földre lapul, a hátsó testrész pedig a magasba emelkedik. Az a rész, mely nála már ilyen mesterséges helyzet nélkül sem épen a legplasztikaibb. Milyen nem eszthetikai hatású idomtalan tömeg az, a mi ott a földön hentereg. - Nem elég, hogy annak a lebernyegnek fityegő rongyai a lábak idomtalan bocskorait minduntalan feltárják: a művésznő, felvonás kezdetén,