Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 8. (Budapest, 1981)

DR. RÉTHI SAROLTA: Jászai "Élektra"-alakítása /Rekonstrukció ás hatásvizsgálat/

Abban a jelenetben, mikor Orestes álhamvainál fuldokol, s mikor Oreates felismerteti magát, arczjátéka, hangja, moz­dulatai, - mind remek volt. De csak eddig, örömének kitöré­se tánczban, a kar ölelésében: tévedés volt. Már lejtése sem illett fájdalmas alakjához; az erős páthosz itt komikum­ba csapott át. De hát a bosszú gondolata hova lett? Az agyá­ban forgó véres tervvel hogy illik össze a táncz? Vagy egy pillanatra megfeledkezett róla? Elektra létezésének alapja a darabban a bosszú; a mely pillanatban erről megfeledkezett, lélektanilag lehetetlenné vált. De a lélektani okon kivül is nagyon megvédhette volna őt e túlzástól királynői szerepe. Ezt Jászay M. figyelmen kivül hagyta; s igy örömének kitöré­se kisszerű volt, a lélekállapot kifejezése közönséges, egy szóval más, mint a mit Sophokles világa megkiván." Visszatérva a budapesti kritikusokra, - ugyancsak kifogá­sokat hangoztat "Luczián" aláirásu kritikus a Magyar Szemle 1892 jan. 31-i számában, - persze csak azután, hogy a leg­mélyebb elismerés zászlaját meghajtotta a művésznő előtt. Ir "színpadunk e hatalmas női titánjáról, kinek ösmeretlen mélységű temperamentuma nap nap után oly alkotásokkal lep meg bennünket, melyekről könnyebb az ódai föllengzés, mint az objektiv kritika hangján szólani." "Van-e lágy, szelid érzés, emberi kebelben fogantatott, melyet hangjának bája festeni nem tudna? S van-e a keblet duló szenvedélyeknek oly bősz viharba, mit minden rettenetességével együtt kifejezésre jut­tatni nem tudna? Tud-e szinpadi költő képzelete az emberi érzések oly régióiba elkalandozni, hová őt nagy művésznőnk követni ne tudná? Alig hihetjük. És ez képezi az ő erejét, az ő nagyságát. Ez emeli őt szinpadi sikerek tekintetében Ristori mellé, ha ugyan nem fölé. Mert tudnunk kell, hogy azokat az akkordokat, melyeket Jászay ajkai hallatnak, mély és valódi érzés teremti meg 0 Az izzó szenvedélyhez, mely mű­vészi lelkét áthatja, a talentum gigászi megnyilvánulásaihoz, a finom müérzékhez igaz műgond szegődik. Kevés művésznő van, ki az árnyalatokban annyi finom vonást tud érvényre juttatni, mint ő. De azért egy-egy alakitásnál s különösen Elektránál llo

Next

/
Oldalképek
Tartalom