Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 8. (Budapest, 1981)

DR. RÉTHI SAROLTA: Jászai "Élektra"-alakítása /Rekonstrukció ás hatásvizsgálat/

ges, háborgó lelkivilágot tárta ma elénk Jászai Mari kiváló művészi egyéniségének teljes erejével és olyan külső sikerrel, amilyent régóta nem láttunk a nemzeti szinházban, Sophoklesz Elektrája Jászai Mari előadásában olyan eseménye lett a nemzeti szinháznak, amilyen egykor az Antigone volt." A Nemzet 1890. dec. 31-i számából: "A classicai sorozat második darabját, Sophocles Electráját ma láttuk a nemzeti * színházban. E darab czimszerepében aratja Jászai Mari életének legnagyobb és legfeltűnőbb sikerét. Soha szerepe nem volt, melyben otthonosabbnak érezte volna magát; soha feladata képességeinek megfelelőbb nem volt; és talán azt is hozzá tehetnők, hogy alig volt még alakítása, melyet alaposabban tanulmányozott és gondosabban készitett volna elő. Mindezek folytán talán ma esti sikerét is eddigi pályája fénypontjának lehet tekinteni." Kevésbé volt elragadtatva a Budapest cimü lap kritikusa, aki 1890. dec. 31-én ezt irja: "Jászai Mari mint Elektra szerepe magaslatára csupán két mozzanatban emelkedett: mikor a holtnak vélt Orestest felismeri, és imája Apollo segélyéért; mialatt fivére gyilkolja anyját; ellenben vergődése a földön és lármás siránkozása, mikor Orestes halálhirét, majd hamvvedrét hozzák, túllépett a tragikus fenségének határán." A Fővárosi Lapok 1890. dec. 31-i számában /k/ szignóju kritikus ezt irta Jászairól: "Jászai Mari asszony ábrázolásáról nehéz föladat röviden irni. Azt lehet rőla mondani, hogy Elektrában ugy erő, mint kifejezés és minden kis részletre kiterjedő művészi kidolgozás tekintetében fölülmulta magát. Egy fejjel nőtt megint. Agamemnon e kinosan panaszló s gyötrelmekben vivódó leánya, ki idegen a családi otthonban s rabszolga az apai örökben, csak ily megrázó művészettel gyújthatja föl a mai néző közönség lelkesedését. Már első hangja, midőn maga még nem látható, az apai oszlopos tornácú házból kihallatszó mély nyögése jellemzően eltalált kezdete volt gyásza és indulatai festésének. Midőn szörnyű sorsáról panaszkodott a mykónei nőknek, midőn várta távol járó testvére: Orestesnek hazatértét, hogy anyjukon: Klytemnestrán megbosszulhassák