Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)

Az immár 140 éves, másfél évszázadjához közeledé Nemzeti Szinház múltjának állit szerény emléket a Színháztudományi Szemle jelent kötete* E múlt legfontosabb állomásait meglátogatva vehetjük csak észre, hogy a Nemzeti Szinház lététél elsza* kithatatlan a nemzeti hagyomány, amely számunkra szinháztörténet is. Színháztörténet, amelyben szemünk láttára rendeződnek egységgé egymásnak ellentmondó, sót egymást kizárni látszó alkotói stílusok, tendenciák és egyéniségek. A nemzeti szinház kultúra értékeinek, legfőbb jellegzetességeinek a vállaláaával és gondozásával azonban a Nemzeti Szinház nemcsak szinházkultúrát teremt, hanem a nemzeti nyelvet, művészetet, a nemzeti jelleg e megnyilvánulásait is szükségképpen megőrzi. Ám a szinház műfaján belül e jelleg korántsem homogén. Éppen a Nemzeti Szinház jelenlegi helyzete bizonyltja, hogy a nemzeti szinjátszás egységes folyamatként való értelmezése nem azonos valamilyen kiragadott, véletlenek és egyfajta tudatos "összjáték" révén magát kizárólagosnak tekintő stílussal. A szinház múltjának jelentős eredményei bizonyítják, hogy minden korszak és minden generáció a maga saját, visszavonhatatlan szinház! nyelvén mondta el, mit jelent számára a nemzeti tudat és identitás, miként viszonyul saját magyarságához, vagy éppen európaiságához. Ugy tűnik, a Nemzeti Szinház ismét egy forduló küszöbén áll; a tanulmánykötet hallgatólagos célja az, hogy a múlt néhány pillanatának megörökítésével e nem annyira évad- mint inkább stilusforduló szolgálatába sorakoztassa fel a soronkövetkező tanulmányokat.