Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)

Taxner-Tóth Ernő: Vörösmarty útja a Nemzeti Színházhoz

nütlenebb, mivel az Ypszilon háború szerzőjéről van szó, márpedig Vörösmarty nyelvi kérdéseket feszegető vitairata Czinkóéhez hasonló szándékról árulkodik. Arról sem maradt irásos dokumentum, hogy milyen szinszerüsége volt ennek az ünnepi eseménynek* Tudjuk viszont, hogy ez korántsem az első ilyen vállalkozása volt a pesti egyetem Q sokak által szidott tanárának* Vitkovics Mihálynak egyik Kazinczyhoz irott leveléből ismeretes, hogy Czinke "hallgatóival 1819 márciusában próbatételt, azaz ünnepélyesebb formájú vizsgálatot tartott, ezen az összejövetelen tanítványai előadták mesterük kezdetleges idylumát, közben az egyik diák eltilinkózta a 'Bujdosik a disznó kilenc malacával

9 kezdetű paraszténeket". Az esetről Vitkovics gúnyos hangnemben számolt be, s hasonló hangnemben szólt róla a fent idézett Fintér Jenő is* Nem biztos azonban, hogy teljesen egyet érthetünk velük* Czinke vállalkozása ugyanis oda utal, amit már Bayer József is észrevett: elsősorban az iskolai színjátszáshoz, másodjára pedig a "magyar nép játékos kedvéből fakadó" hagyomány életben tartásának szándékához. Bármily kezdetleges volt ez a kísérlet, mégis két fontos nemzeti hagyomány életben tartását és összekapcsolását kívánta szolgálni, az iskolai színjátszásét és a népköltészetét, a népi színjátszásét. Ez a törekvés a hivatásos színjátszás ellenében nyilvánvalóan anakronisztikus; az viszont szinikultúránk jelentős vesztesége, hogy hosszú időre teljesen eltűnt. Nem Vörösmarty volt az első és egyetlen, aki a hivatásos színjátszás megteremtésének időszakában a színjátszás korábbi formáival találkozott. Ismeretes, hogy Csokonai hiába keresett kapcsolatot a pesti magyar játékszínnel még 1793-ban, noha izgalmas sz

injátéktervek foglalkoztatták. Nyilvánvaló, hogy komédiák írásával elsődlegesen irodalmi alkotásra gondolt, müveit olvasva - vagy mai színpadon látva - azonban lehetetlen nem gondolni az iskolában és a vásári színpadokon szerezhető élményeire. Nyilván nem véletlen, hogy színmüveit még Bayer József is lényegében azokkal az érvekkel ítéli "alsóbbrendű Ízlésről" tanúskodó müveknek,

10 amelyek először