Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)
Kerényi Ferenc: A Nemzeti Színház és a reformkor társadalmi mozgalmai
sos külföldieskedő, a pénzét szeré játékos* Hasonlé problémavázlat állítható össze a színjátéktípus többi darabjából. Megelevenedett a vármegyei törvénykezés és börtönviszonyok tarthatatlansága, egyidőben Sobri JÓska motivált, sót megérté ábrázolásával /Szigligeti: Két pisztoly /, a hitel- és pénzviszonyok elavultsága /Szigligeti: À rab , Zsidó /, a falu korszerűsítése és a kisdedóvás ügye /Zsidó/, a polgár és a nemea egymás iránti bizalmatlansága /A rab . Vahot: Kézműves /, a céhes iparűzés korszerűtlensége /Kézműves /. A legkedveltebb téma mégis a vármegyei élet visszásságainak ostorozása, amely vígjátékok sorában került színpadra: Hagy Ignác Tisztújitás ában. Vahot Imre Még egy tisztú.jitás ában, Kovács Pál darabjában, a Nemesek hadnagyáb an. A vígjáték képes volt naprakészen politizálni, irányzatosan közvetíteni egy-egy időszerű gondolatot, de mivel nélkülözte a népszínmű komplex hatáskeltő eszközeit, sikere szerényebb körben mozgott, s ez alól talán csak a Tisztújítás kivétel. Ám Nagy Ignác darabjában sem a "fontolva haladás" középutas programja hódított magának híveket az író szándéka szerint, hanem tulajdonképpen népszinmüves-életképes elem, a korteskedés volt a siker igazi forrása. A rosszabbul megirt vígjátékokban is akadt számos érdekesen felvetett probléma, jó részletmegoldás vagy kitűnően eltalát figura. Naprakész gondolatnak számított a zsidó-emancipáció /Schnapsz Mózes öntudatos alakja a Tisztúj it ásb an/, az uracs-életmód kárhoztatása /Degré Alajos: Iparlovag /, a hetyke jurátus és a szűklátókörű német polgár egyidejű bírálata /Vahot Imre: Országgyűlési szállás /, sőt vígjátéki konfliktussá avatták a Védegylet ügyét is /Degré: Eljegyzés álarc alatt /. Kétségtelen azonban, hogy a magyar érdeke gyesités erkölcsi tartalmú, tágasán használt népfogalma, amely a népszínmű sikerében jelentős szerepet játszott, a vígjátékban, a társadalmi színműben, de főként a polgári tragédiában már akadályozta a valós vagy várható társadalmi osztálykonfliktusok kibontását. Helyette megelégedtek az általánosabb emberi hibák ostorozásával. A liberális eszmék színpadi térhóditása az olyan áttételesebb szinjátéktipusokban is folyamatosan tartott, mint a
