Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)

Kerényi Ferenc: A Nemzeti Színház és a reformkor társadalmi mozgalmai

diéta felső tábláján is létrehozták az érdekegyesitést támogató csoportosulást. A Bajzát válté és egymást is sűrűn cserélgető későbbi igazgatók sorában pedig, a vezér vármegyei ellenzék olyan ismert neveivel találkozunk, mint Szentkirályi Móric, Nyáry Pál, Ráday Gedeon, Közülük az utóbbi /először 1838 augusztusa és 1839 januárja között állt a szinház élén/ személyében is szinte jelkép. A sértett nemzeti önérzet megtestesítője, perbe fogva az országgyűlési ifjak védelmében mondott vármegyei beszédei miatt. Pest nemessége 1839 tavaszán diétái követévé választotta, bár utóbb megakadályozták Bécsből jelenlétét és részvételét a szinházi törvényt alkotó országgyűlés ülésein. Az is tény, számok kérdése, hogy bármilyen gondos is volt a liberális program híveinek elméleti felkészülése az új szinház megnyitására, a vegyes társadalmi összetételű közönség még nem volt eléggé érett, hogy - pusztán eszmei indítékokból - az eredeti drámairodalmat hatékonyan pártolja, előadásait látogassa. Vörösmarty Marót bán c. szomorúját okának harmadik előadására például - a bérlettulajdonosokon kívül - csak 408-an váltottak jegyet, mig Munkácsy János Garabonczás diák c. tündérbohózatának hatodik előadása előtt 845 néző sietett a pénztárhoz, ismét a bérleteseken felül számolva, holott a darabot már korábban a budai Várszínházban is tizennégyszer játszották. A Pesti Magyar Szinház körül kirobbant vita, a kulturális érdekegyesités eszmei vezetői és vezérvármegyei képviselői között lehetőséget teremtett, hogy szóhoz jussanak a radikális és a konzervatív nézetek is. Az utóbbiak nélkülözték a rendszer-jelleget; képviselőik azonban minden lehetséges alkalmat felhasználtak arra, hogy a liberális szinházpolitikát támadják. Már 1836-ban kikeltek a Rajzolatok c. divatlapban - megpróbálkozva az Írói reapublica gondolatának! eltorzitásával - Bajza elméleti-programadó cikkel ellen. A szerkesztő, Munkácsy János nemcsak törekvő és termékeny tündérbohozatÍró volt, hanem a bécsi titkosrendőrség egyik legszorgalmasabb ügynöke is. Méltó társa lett a terveiben csalódott Csaté Pál, aki karrier-okokból erősítette a pozsonyi Himök és melléklap-