Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)

Elbert János: A világ drámairodalma a Nemzeti Színházban

jelenlétét. A breehtl dramaturgia talán a legszélesebben Peter Weiss munkáiban törtbe a szinházba. Major Tamás munkásságában A luzitán szörny előadása /"Először a hagyományos szinház i - és » nemzeti szinházi* beidegződéseket kell félretennünk. Harsogó, provokáló indulatosság" - ir ja a Népszabadság kritikája/, Marton Endre rendezései között a Marat/Sade jelzi ezt a legvilágosabban. "Jótékony földrengést támasztott" irja Kéry László a Marat/ Sade bemutatójáról. Másutt pedig igy ir: "A Nemzeti Marat/Sade előadásán annak lehettünk szemtanúi, mint nő fel egy szinház a nagy, a különleges feladatokhoz, s mint hoz létre olyan teljesítményt, amelyhez foghatót érdekességében, újdonságában, jelentőségében a magyar színpadon régóta nem láttunk." A kivételes produkció jelentőségét pedig igy fogalmazza meg: "a groteszkség, az újfajta szatíra, az elidegenítés és általában az epikus szinház lehetőségeinek kipróbálása". A bemutató tanulságaként kimondja: "színházainkról nem pergett le nyomtalanul mindaz, amit az elmúlt években Brechttől lehetett tanulni, nem maradtak hatás és következmény nélkül a rész let sikerek, sőt időnkénti kudarcok sem, amelyek során az epikus és groteszk színpad követelményeit megvalósítani igyekeztek. Marton Endre talán egész eddigi rendezői pályájának legnagyobb alkotását haaVfca létre, olyan együttes teljesítményt szevezett és inspirált, amely mind az ő, mind a társulat részéről a legnagyobb fokú igényességre, tudatosságra és fegyelmezettségre vall." Egyes müvek bemutatásának méltatása, egy rendezés, szerepek felvillanása, természetesen hozzátehetne a képhez, a tendenciákon azonban aligha változtat. A Nemzeti Szinház 1945 utáni világirodalommal való találkozásainak tanulsága eszerint igy lenne summázható: - első szakaszában - elsősorban Gellért Endre, Nádasdy Kálmán és Major Tamás rendezéseiben - a klasszikusok; Csehov, Gorkij ós Shaw példáin a régebbi játékhagyományokat emelte a szinház a Sztanyiszlavszkijtói is érintett uj realizmus szférájába, - az ötvenes évek derekától - elsősorban Marton Endre és