Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)
Elbert János: A világ drámairodalma a Nemzeti Színházban
la realizálódó - lehetőségét az együttes és a közönség - nem utolsó sorban munkásközönség - között. Abban is érdekes - és nyilván később más előadások színészi stílusában is mérhető megoldásra vezeti az együttest, hogy a Nemzeti történetében szokatlan játékteret teremtve mintegy a közönség közé helyezett vita-pódiumon "körbejátsszon 11 . Aligha kell külön hangsúlyozni, hogy ez is egyik mozzanata a sokat emlegetett, sokszorosan megkérdőjelezett merevebb "nemzetiszínházi" stilus feloldásának. Darab ós játékstílus találkozása el is maradhat olykor. Egy kritika a Gőzfürdő bemutatóját például "izgalmas tévedés"-nek mondja. A Majakovszkij mü valóban csak cirkusszal ós tűzijátékkal érvényes. A Nemzeti Szinház-beli "cirkusz-szinház" - főként Major Tamás nevéhez fűződő - megteremtése előtt ez a vonal keresztezte a Nemzeti útját, ráadásul átdolgozatlan formában nem mozdíthatta meg az aktualitás erejét követelő szatirikus müvet. Konszkij vendégrendezésének egyik késői eredménye Zorin Varsói melódia cimü darabjának eljuttatása a szinház együtteséhez. A Tanya rendezője az akkori főszereplő, Törőcsik Mari részére a könnyedén hangszerelt, de emberileg rokonszenves jelentős mondanivalót is hordozó darabban jó szereplehetőséget látott. Ebből születik a szovjet mü kiugró közönségsikere ? Iglódi István rendezése /a leningrádi bemutató és a szerző elismerése szerint is/ a darabot legjobb vonásai irányában emelte meg /Sztankay Istvánnal Törőcsik partnereként/. A szovjet repertoár szélesítésében jelentős szerepet játszik a Szovjetunióban ujrafelfedezett s Magyarországon elsősorban A Mester és Margarita c. regénye kapcsán népszerűvé lett Mihail Bulgakov két groteszk komédiájának /Iván, a Rettentő , és Ál szentek Összeesküvése/ bemutatója Iglódi István rendezésében, amelyek közül különösen az előbbi aratott jelentékeny közönségsikert. A magyarországi Bulgakov-kép - és stilus - kialakításában is jelentékeny lépés ez a két előadás. De a kritika mintha nem egyszer nem az adott darabok szöveglehetőségeit, hanem a Mester és Margarita bonyolultabb ábrázolásvilágát kérte volna számon rajtuk.
