Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)
Szántó Judit: Az új magyar dráma és a Nemzeti Színház
Bessenyei és Tőkés, a Fanni hagyományaib an Törőcsik és Sztankay, a Szörnyetegb en Básti és Törőcsik. a Szerelmem. Blektrában Kálmán és Berek, vagy a Hongkongi parókáb an Sinkovits és Háté Erzsi. És kevesebb volt a lehetőség az olyan nagy női szólőa lak it ásr a is, mint Máthé Erzsi soha nem feledhető Galavics Piroskája /Uborkafa/ és Kohut Magda özvegy Csernyiknéja /H. Barta: Kiáltás/ , Törőcsik Magyar Elektrá ja és Karnyónéja volt. À lista sommás és f elsorolásszerü. Annyi azonban bizonyos* hogy ezek az alakitások mind a modern magyar színjátszás élvonalbeli te Íj esitmenyei. 1975-ben, március 15* és április 4. között, az ország nagy Ünnepi két hetében rendezték meg ismét, hosszabb szünet után első izben a Magyar Klasszikus és Modern Drámák Ünnepi Hetét. A Bánk bán , a Mózes , a Czillei és a Hunyadiak , a Rokonok mellett Illyés Gyula, Németh László, Illés Endre, Szakonyi Károly, Csurka István, Maróti Lajos míivei kerültek szinre, majd 1976ban a névsor Szabó Magdával és Örkény Istvánnal egészült ki. Az összehasonlítás olcsó, értelmetlen játék lenne, egy azonban bizonyos: a Nemzeti Színháznak a mai kínálattal sem kell szégyenkeznie. Alakulóban van egy uj "nagy repertoár", amelynek egyes darabjait - talán másokat vagy másokat is, mint ezt mai Ítéletünk véli - évtizedek multán is elő lehet majd venni, a generációnként megújuló közönség örömére. "Magyar dráma nélkül nincs Nemzeti Szinház" - szól a klaszszikus mottó. Az elmúlt harminc év azt bizonyítja: a megújult Nemzeti Színház és az uj magyar dráma együttélése folyamatossá vált, kölcsönhatásuk, egymás fejlődésében játszott formáié szerepük pedig színháztörténetünk egyik kiemelkedően érdekes és fontos fejezete.