Földényi F. László szerk.: Színháztudományi Szemle 7. (Budapest, 1980)
Szántó Judit: Az új magyar dráma és a Nemzeti Színház
larált egyenjogúsítás nem oldotta meg egycsapásra a női kiszolgáltatottságot, továbbá visszaállította jogaiba a szerelmi, sőt. horribile dictii háromszögkonfliktust, mint a társadalmi problémák egyik süritési lehetőségét; és Karinthy Ferenc kikiáltotta, hogy tiz év nem elegendő ezer év maradványának legyőzéséhez. És mindez igényes, nemegyszer merőben új szerű iréi megoldásokon át fejeződött ki. Déry szatírát irt, merész kiemelésekkel, nyers intellektualitás sal, lemondva inkább "teljes ember" ábrázolási követelményéről, az érzelmi ha tásokrél; Karinthy úttörő szerepet vállalt a riportdráma megteremtésével; Vészi lirával vonta be a "jél megcsinált" darab ácsolatát. A három rendező: Marton Endre /Talpsimogaté /. Major Tamás / Ezer év / és Várkonyi Zoltán /A titkárnő / azonnal otthonosan mozgott az új terepeken; az Ezer év előadása Mát hé Erzsi, Gobbi Hilda, Berek Kati, Básti Lajos játékával, szinház tört éne tünknek is klasszikus állomása, A titkárnőb en Ladányi Ferenc és Ferrari Violetta kettőse üde bájával és mély emberségével vonzott, Okos Elemérnek, ennek az egy jellemvonásra épülő "molière-i nehézségű" figurának mesteri megformálásával pedig Kálmán György tört be egy csapásra az élvonalba, mig a rokonszenves diák és az agyafúrt professzor kettős szerepében egy másik fiatal: Sinkovits Imre remekelt. Örömteli, izgatott, forrongó korszak volt; az új jelenségek elméleti megalapozására-általánositására idő sem jutott, a jelentős művészi dátumok valósággal egymás sarkára hágtak. A Galilei bemutatója - az októberi ellenforradalom kitörése miatt - akkor nem futhatott ki; Németh László honfoglalása a Nemzeti Szinházban, majd az ország összes szinpadain a konszolidáció utáni évekre maradt. 1957-ben és utána aztán sok mindent kellett megfogalmazni és újrafogalmazni. Most nyilt rá alkalom, hogy - az októberi események tanulságait is levonva - meghatározzák az 1953-ban megindult fejlődési folyamat elvi, tartalmi éa mtivészi-megformálásbeli alapjait, és másfelől most kellett elméletben ki munkálni és a gyakorlatban megvalósítani a Nemzeti Szinház sa ját os szerepét olyan helyzetben, amikor a kibővült, egyre gaz
